Átkelés a Semmi hídján - Híd a Semmiből a Semmibe

A híd merészen egyetlen ívvel köti össze az autópálya két oldalát: Archway Monumentnek hívják és hat éve nem tudjuk, mi ez. Hat éve suhantunk el először alatta és nem értettük, aztán minden egyes alkalommal elhatároztuk, megtudjuk mi ez. Most eljött az alkalom.

Kearney.
Nebraska.
Háromszáz kilométer óta nem láttunk dombot.
Még legalább ennyit kell vezetni a következő vakondtúrásig.
Az út nyílegyenesen szelte át a végtelen síkságot.



Itt, a semmiben áll a híd.
Az Archway Monument 2000-ben épült, hogy emléket állítson Nebraskának.


View Larger Map

Üres parkolókon át a híd lábánál, egy favár mellett álltunk meg. A vadnyugati erődöt idéző favár eltörpült a híd és egy gigászi bronz bölényszobor mellett. A bronzbölény háromembernyi magas volt és Yoda gondolkodás nélkül lepisilte.

A bölény alá rejtett hangszóróból a tehenészek életét megéneklő countryzene szólt végtelenítve. A zenét kizártam tudatalattimból, beléptem a híd előcsarnokába és tátva maradt a szám. Fülem megtelt countrymuzsikával, állam a földön koppant, szemem kitágult és agyam kétségbeesetten próbálta racionalizálni a látványt.

Hatalmas, több emelet magas gerendacsarnokban álltam, tekintetem az égbe vezették a vadnyugati jeleneteket ábrázoló festmények és a mennybe vezető mozgólépcső.

- A leghosszabb mozgólépcső Nebraskában - elkaptam a szemem a mozgólépcsőről és még jobban elkerekedő szemmel néztem a derékig érő szakállú emberkét, aki cowboykalapban, egycsövű puskájára támaszkodva vidáman mosolygott rám:

- Szoktassa a szemét a fényhez, akkor foghatja fel teljes egészében a nagyszerű látványt - mondta a keszeg cowboy és esküdni mertem volna, hogy szakállába beletép a préri szele (vagy a híd előtt álló bölényé). Különben sem volt igaza: nekem nem a szememet kellett szoktatnom a látványhoz, hanem az agyamat. Egyszerűen nem fogtam fel, hogy ilyen létezik. Nem Nebraska leghosszabb mozgólépcsőjére gondoltam, hanem a kiállításra.

Két 18. századi telepesnőnek öltözött telepesnő között besurrantam a könyvesboltba és szemrevételeztem a kínálatot.

A bolt főleg nebraskai recepteskönyveket kínált. Kiemelt helyen szerepelt a Keresztény nebraskai konyhaművészet, de a polcon előkelő helyet foglalt el a helyi HIT gyülekezet szakácskönyve, a Szeretettel ízesítve, és több más vallásos receptgyűjtemény. Meg Nebraska templomépait bemutató sorozat.

Ekkor megláttam egy gazella léptekkel osonó tehenészlányt, aki rám vadászott, valószínűleg rábeszéljen a Nebraska rövid története című kiadványra.



Tovább osontan az autentikus indián tárgyakat kínáló részlegbe, ahol indián kerámiák másolatait kínálták kedvező áron. Az eredeti indián kerámiákhoz képest egyetlenegy apró különbség volt: azokon nem szerepelt 33-as, türkizkék kurzív betűkkel a SZERETETTEL NEBRASKÁBÓL felirat.

Kezembe fogtam egy autentikus dobot, aminek a közepént a NEBRASKA szó virított. Meglepődtem, hogy valaki Nebraskára verje - a dobot -, de a világ amúgy is tele van furcsa emberekkel

Egy műanyag kováspuskás állvány mögött megláttam a nagyszakállú törpét és megrémültem, hogy engem akar becserkészni és kimenekültem a komplexumból, egyenesen egy rekonstruált indián faluba.



Senkit sem láttunk.
Valószínűleg igaza volt azoknak a kritikusoknak, akik szerint hiba volt Nebraska Diadalívét a legközelebbi autópályalehajtótól három kilométerre felépíteni. Persze lehet, azoknak van igaza, akik szerint felépíteni se kellett volna.