2011. április 8., péntek
Sajtgyár - Cabot
- Vegyenek nyugodtan, a maradékot komposztáljuk! - szólt a hölgy, mi pedig keselyűként vettük rá magunkat a sajtokra.
Néztem a sajtokat. A sajtok néztek engem. Nehéz dolog egyszerre huszonöt sajt szemébe nézni, főleg, mert a sajtoknak nincs szeme, de megpróbáltam.
25 féle sajtot lehetett kostolni. Nem ám mikronnyi szeletkéket, hanem tisztességesen levágott sajtkockákat. A sajtkockák tucatjával sorakoztak a tányérokon.
Kapros sajt. Zsályás sajt. Hagymás sajt. Fokhagymás sajt. Chilis sajt. Mustáros sajt. Washabis sajt. Majorannás sajt. Egy éves sajt. Két éves sajt. Három éves sajt. Négy éves sajt. Erős sajt. Erősebb sajt. Még erősebb sajt. Legerősebb sajt. SAJT!
A Cabot sajtkészítő üzem gyárlátogatásán csak hárman voltunk. Befizettük a két dollárt belépőjegyre és nekiláttunk a sajtkostolásnak.
Elképesztően jó sajtok voltak.
Cabot sajtot egy repülőn ettem először és már akkor is ízlett, ami tekintve a repülős ételek átlagos minőségét, meglepő dolog.
A Cabot sajtkészítő üzem Vermont közepén egy Cabot nevű falu egy domboldalán áll és készíti a finomságokat.
A Cabot egy szövetkezet.
Nem tudom, mi az okat, hogy a kapitalizmus fellegvárában a szövetkezetek is működnek és virágoznak, nálunk pedig a szövetkezet legalább olyan szitokszónak számítanak, mint a szocioliberálbolsevistaplutokratakriptomarxistahazaárulóaljasnemzetidegenkommunista. Az 1919-ben alapított Cabot köszöni, jól van.
Eleinte tejet szállítottak Bostonba, majd sajtot kezdtek el készíteni. Szinte mindent meggyertek, amit a sajtkészítő világbajnokságokon meg lehet nyerni. Miként megtudtuk, manapság - követve az élelmiszeripari tendenciákat -, igyekeznek zöldülni. Csak olyan tehenek tejét használják, amik nem kaptak hormonkezelést. A tejben nincs antibiotikum sem.
Persze, ha a tehén beteg, meg kell gyógyítani, de addig nem tejelhet a gazdának, amíg ki nem ürült a gyógyszer a szervezetéből.
Élveztem a látogatást: farmon, tanyán voltam, de modern tejüzemet még nem láttam belülről. Most sikerült. Minden profi módra volt megszervezve. Ráadásul szinte testközelből, egy ablakon át nézhettük, hogyan lesz a tejből sajt.
Időnként a falhoz is kellett lapulnunk, hogy a sajttal megrakott targoncák elférjenek a folyosón.
A félórás látogatás pont elegendő volt ahhoz, hogy - szó szerint - beleszagoljunk a sajtgyárba és levonjak egy komoly végkövetkeztetést:
A Ben&Jerry fagylaltgyárban irigyeltem a fagylaltkostoló embert. Itt a fő sajtkostoló napi 150-200 sajtot ízlel meg. Imádom a sajtokat, de azt hiszem, ezt a munkát nem végezném. De bármikor visszamennék egy ilyen kostolóval egybekötött gyárlátogatásra.
Címkék:
Amerikai Egyesült Államok,
Cabot,
sajtgyár,
tejüzem,
Vermont
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Igeeeeen! Vermontba akarok költözniiii! Valahova félúton Cabot és Waterbury közé...
Húúúú ez még a fagyinál is jobban vonzana! :-))
Megjegyzés küldése