Harvest - a biobolt

Ma beszaladtam egy tejet venni a Whole Foods-ba, az egyik legismertebb amerikai biobolt hálózat helyi üzletébe a Trolley Square-en. A négyliteres - gallonos - tej drágább volt, mint a gallon benzin: 3.98 szemben a 3.65-tel. A szomszédos boltban egy hasonló - antibiotikummentes és ugyanígy desztillált tej - 2.32 körül van. Ezért is hívják sokan a Whole Foods-t Whole Paycheck-nek.

Siettem, megvettem a tejet és szomorúan visszagondoltam a Harvestre. A Harvest volt az első amerikai biobolt, ahova rendszeresen jártunk. Majdnem három évig laktunk a cambridge-i bolt mellett, de amikor elköltöztünk, akkor is visszajártunk néha vásárolni.

A Harvest más volt. A Whole Foodsban nekem sokszor az az érzésem, a bolt nagyon szeretne alternatívnak, fiatalosnak és lazának látszani. Olyan helynek mutatja magát, mint ahol minden nagyon egészséges és még talán az épület beton alapja is bio. A jólszituált vásárlók ezek után általában lelkesen fizetik az orbitális számlát és megnyugszik lelkiismeretük: egészségesen élnek és támogatják a tisztességes kereskedelmet. Lehet, cinikus vagyok (biztos), de a Whole Foods-ban úgy érzem, a boltot övező egészségmítosznak és lazaságnak jelentős része egyszerű marketing.

A Harvest más volt. A szövetkezeti formában működő Harvestben sosem éreztem, hogy a bolt kinézete tudatos választás eredménye lenne. Az atmoszféra a dolgozókból, tulajdonosokból, vevőkből áradt. A Harvest olyan volt, amilyen. Alternatív, hippi, bio és természetes. Ha azt mondanák, a több dolgozó a Plutóról érkezett űrlény, nem lepődnék meg. Néhány dolgozó valóban úgy nézett ki.

A bolt előterében egy pici kávézó működött. A kávézónak elképesztően vegyes törzsközönsége volt. Kékharisnyák majszolták szigorúan bio répatortájukat, miközben merített papirosokra róttak szarkalábakat. Talpig feketébe öltözött metroszexuális férfiak ülték körbe felsőkategóriás számítógépeiket, gondosan manikűrözött, aprólékosan lakkozott körmükön hanyattesett a napsugár. Diákok próbáltak értelmet lopni fura képletekbe és literszám vedelték a tisztességes kereskedelemből származó kávét. Mellettük enyhén állott szagú hajléktalan fogyasztott lelkesen egy spenótos süteményt. Nem neki volt a legrégebben mosott haja. Esküdni mernék, a szövetkezeti tagok - alkalmazottak - fele meggyőződésből nem mosott fejet az elmúlt húsz évben, ami huszonkét-huszonnégy éves emberek esetében érdekes hajakat eredményezett. Hajuk belépett az öntisztulás fázisába és nem is tünt rendezetlennek.

A bolt maga közepes méretű volt. Az áru egyszerű fémpolcokon vagy hatalmas hűtőpultokban sorakozott. Minden friss volt, "natural", "bio" és mindent elérhető áron kínáltak. Még az egész életükben szabadban, végtelen mezőkön legelésző állatok húsát is. Hálaadáskor "boldog" pulykákat kínáltak, amiknek nagyobb ketrecük volt, mint egy átlagos fejlődő világbeli lakás. Ennek ellenére a szabad pulykák alig voltak drágábbak, mint rabszolgasorban sínylődő társaik.

A falakat a beszállító (bio)farmerek fotói díszítették. Olyan arcok termelték a salátát, almát, uborkát és padlizsánt, akikről valóban el tudom képzelni, hogy reggel hatkor személyesen kergették el a támadó kukacokat a gyümölcsökről. Kedvencünk Zeke Goodberg volt. Zeke méteres szakállával és szemöldökével olyan volt, mint egy mosolygó retekformájú vándorprédikátor.

Mindig, amikor beléptünk a boltba, biccentettünk Zekének.

A Harvestnek elképesztő természetes gyógynövény- és gyógyszerkínálata van. Itt árulták a leghatékonyabb "jet lag" tablettákat is. Éveken át ezeket rágcsálva csökkentettük az óceáni repülés okozta időeltolódás hatását. Hihetetlen volt, de a gyógynövényekből kotyvasztott tabletták működtek.

Most télen visszamentünk a Harvestbe. Kicsit féltettük a helyet, két Whole Foods is nyílt mellette, de a bolt alig változott. A belső kevésbé volt spártai, de a szövetkezet virágzott és még a sóskás céklatorták is olyanok voltak, mint régen.