Esztergom

Közeledünk. 

Ami egy repülôúthoz kell

Uticucc. Mondjuk azt nem mondanám, hogy túlélôfelszerelés. 

Repülés

- Ott van! Oda nézz!

Az óceáni repüléshez lehetô legfélelmetesebb utitárs ült mellett mellettünk. Egy csecsemô.

- Ez az elsô útja - szólított meg minket a szülô - Ha esetleg gond lenne, végszükség esetén használják - és elkezdett cukorkát és füldugót osztogatni.

Nevettünk és már az se érdekelt, ha a baba Prágáig üvölt. De nem tette. Rövid játék és nevetgélés után elaludt és meg se moccant a leszállásig. Yodán kívül még senkit se láttam ilyen jól repülôn aludni.

Yodüsszeia - Megérkezés

Azt hittem, rosszul látok. Reggeli háromharminc csak időutazásos sci-fi-ben létezik, abban is csak akkor, amikor a zseniális őrült tudós sátáni kacajjal ekkorra küldi vissza ellenségét az időben.

De háromharminc volt. Vagy inkább fél négy. Az sokkal többnek látszik.

Felkeltem és a szálloda kávéfőzőjén csináltam magamnak egy mogyorós kávét (Starbucks). Papírpohárba töltöttem (monogrammos), majd fejemre öntöttem egy csomó hideg vizet. Nem ébredtem fel és nem lett hirtelen hat óra sem.

De a telefon megcsörrent.

A taxitársaság volt, azért telefonáltak, nehogy elaludjak. Ez a veszély nem fenyegetett - amíg folyamatosan ömlött a hideg víz a fejemre.

- Ha sokáig így utazom, teljesen leszokom az alvásról - morfondíroztam, miközben Yodával és a bőröndökkel elindultam lefele. Mire leértem, eszembe jutott, hogy fennhagytam a kávém.

Visszamentem a kávéért, majd újraindítottam a reggelt.

Három ötven volt.

A taxis udvariasan kihajtotta a kávétartót az autóban, majd téptünk a reptérre. Ekkor esett le, hogy ugyanaz az ember visz ki, aki este behozott.

- Hány órás a műszak? - kérdeztem.

- Amíg van munka! - felelte önérzetesen én meg rémülten képzeltem el a többezer New York-i taxist, amint megállás nélkül csak mennek, mennek és mennek, amíg szét nem esik alattuk az autó.

Ötkor JFK Delta terminálja is kihalt volt.

Pillanatok alatt becsekkoltam, majd elindultunk sétálni. Bejártuk kedvenc reptéri pisilőhelyeinket és megfigyeltük, hogy a személyzet nagy része keresztrejtvényt és sodukut fejt.

Kevéssel hat után besétáltunk a kapuhoz. Ott láttam, hogy a járat korábban indul. Ilyen se történt még velem és a Deltával. A gép tizenöt perccel korábban indult és majdnem egy órával korábban érkezett.

Ennek ellenére leszállás után csak annyit mondtam:

- Legközelebb hajóval megyek.

Yoda erre csak pisilt egyet.

Yoda doboza

- Ház!

Yoda farkcsóválva tûnt el új utazódobozában. A ház utasítás még az elsô doboz megvételekor találtuk ki, a Mester pedig gyorsan megtanulta. Azóta ezt a parancsot nagyon ritkán szabotálja el, fôleg akkor, ha falatkára van kilátás.

- Ház! - fülbot se mozdul. Yoda békésen szuszog.

- Ház! - mondjuk valamivel erôteljesebben. Fülbot mozdul, majd Yoda tüntetôen becsukja szemét.

- Ház!

- Vesztegessetek meg!

- Yoda, elkésünk.

- Tessék?

Ilyenkor egy pedagógiailag teljesen helytelen módszerhez folyamodtunk és a táska egyik zsebébôl kiveszünk egy falatkászacskót.

- Ház! - a következô pillanatban Yoda eltûnik a doboz mélyén és csak a falatkáért dugja ki a fejét.

- Miért nem ezzel kezdtétek?



Az elsô dobozt az Amazonon vettük. A Sherpa márkájú holmit több légitársaságnál tesztelték és megfelel a legtöbb cég szabványányak: befér az elôttünk lévô ülés alá. Kicsit segíteni kell a táskának a beférésben, de szerencsére a rugalmas anyag bírja a gyûrôdést. A táska dimenzióit meghatározó szakemberek kihagytak egy apróságot a számításból: a legnagyobb méretû, még engedélyezett doboz akkora, hogy a gazdinak indulás elôtt érdemes jógáznia egy kicsit. Ha a gazdinak nincsenej lábai, akkor viszont tökéletesen elfér.

Több amerikai légitársaság enged kutyát, macskát és vadászgörényt a fedélzetre. Yodának szüksége van jegyre és foglalásra. Viszünk neki ételt, italt.

Az elsô doboz három oda-vissza transzatlanti repülést, pár belföldi utat és számtalan amerikai autóutat élt túl. Egyszer volt csak vele gond: Yoda Salt Lake City és New York között szétszedte a cipzárt.

Ideje volt venni egy új dobozt.

Yoda meglepôen hamar megszerette az új házat. A költözés zavarosabb pillamataiban behúzódott az új fedezékbe és onnan figyelte, miként tünnek el a holmik a lakásból. Ezzel Yoda és az új doboz kapcsolata bensôségessé vált és a ház parancs után Yoda mindig azonnal bemászik házába - ha úrinôi kedve úgy diktálja.

Utazunk

- Yoda, gyere ki, sétáljunk!

Yoda kidugta fejét dobozából, körülnézett, majd visszamenekült utazótáskája legtávolabbi szögletébe.

- Yoda, gyere!

- Utálom JFK-t.

- Attól még jöhetsz... Sétálunk, pisilsz és eszünk.

- Eszünk?

- Eszünk.

Erre Yoda méltóztatott kijebb bújni menedékébôl.

- Együnk!

- Elôbb sétáljunk!

- Utálom JFK-t.

Yoda gyorsan pisilt egyet, nekünk ez kicsit nehezebb volt. Nagy igényeink voltak, tiszta WC-t kerestünk.
Az elsô mosdóból nemcsak az emberek csordultak túl. Egy takarítónô döbbenten szemrevételezte a sárga árt és az azonnali cselekvés mellett döntött: elszaladt.

Hamarosan leszállítottuk igényeinket.

- Ha nincs összekakálva, jó - összegeztük óhajunkat. Ilyen wc-t találtunk. Használtuk és kimenekültünk a terminál elôtti fûre.

Nem egy harmadikvilágbeli fejlôdô országban voltunk ENSZ-megfigyelôk, hanem New York kapujában, a JFK-n.
Ez utóbbi tényt hiába tudtuk eszünkkel, szívünkkel nehezen értettük meg. Hasonlóan undorító mellékhelyiségeket én a világ boldogtalanabbik felében láttam. A büfében a személyzet nem beszélt angolul és még a kólát is rosszul keverték ki a szörpbôl. Kínai létükre elrontották a rizst.

JFK-t egy optimista korban építették, amikor a végbéltükrözés még nem tartozott hozzá az utazáshoz. Akkoriban úriemberek repültek és úrinôk. Belföldi utazáshoz csak repülôjegy kellett, más dokumentumot nem kértek. Nem volt biztonsági ellenôrzés. Sôt, semmilyen ellenôrzés nem volt. Joe és Jane meglóbálták a repjegyüket, leadták poggyászukat - amit nem mértek le -, aztán repültek.

A büszke, levegôs vasbeton csarnokokat a boldog békeidôkre méretezték és tervezték.



Azóta a világ megváltozott. Hatalmas tömegeket kell bepréselni a biztonsági berendezések által szétszabdalt terekbe. Egymás sarkát tipró utasok állnak sorba és próbálnak levegôt venni.

Csodálkztunk hogy alig páran piknikeztek a füvön. Ott sokkal jobb volt. A tengeri szél friss óceánszagú levegôvel kárpótolt a hajómûvek dübörgéséért. Falatoztunk, lustálkodtunk, majd beszálltunk a gépbe.

Kipróbáltuk a Delta új utaskifosztó találmányát, az Economy Comfort kategóriát, ami a mezei utasokénál sokkal nagyobb lábteret igért. Ez azt jelentette, hogy volt hely Yoda dobozának és még a lábunknak is. Alaphelyzetben Yoda mellé betesszük lábunkat JFK-n, aztán kiszedjük Ferihegyen, ahol majd visszatér belé a keringés. Itt azonban volt hely: még mozgtni is tudtuk lábunkat. Nem nagyon, de azért lehetett mozogni. A széket pedig úgy lehetett hátradönteni, hogy nem fejeltük le a mögöttünk ülôt az üléstámlával.

Talán a több helynek köszönhetôen egészen gyorsan eltelt az idô Budapestig. Yoda aludt, mi bóbiskoltunk.

Leszállás után minden rutinszerûen ment. Yoda gondosan gyûjtögetett papírjait senki sem kérte, a Mester ismét besétált Magyarországra, elôbújt dobozából és boldogan lepisilte a repteret.

A Delta levele

Desperate situation: cross the bridge or fly
Originally uploaded by ribizlifozelek

- MRRRRRRR!

- MRORRRRR! - mondta a Mester. Ebből tudtam, hogy jön a postás.

A postás csak egy levelet hozott a Deltától. Csodálkoztam. Nem szoktam a Deltával levelezni.

Kibontottam a levelet.

A Delta elnézést kért azért, hogy amikor jöttem, lerohadt a repülőgép és a szerelők sietve próbáltak rajta sikertelenül elvégezni egy olajcserét.

Jól esett a levél.
Persze egy ingyenjegynek jobban örültem volna.
Vagy annak, ha hamarabb megérkezünk.

Repülés Salt Lake Citybe

Salt Lake City Airport
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ha tömören kell megfogalmaznom, milyen volt a repülőút Budapestről Salt Lake Citybe, azt kell mondanom, hosszú. Ha bővebben, akkor nagyon hosszú.

Ferihegyen indulás előtt volt két óránk. Sétáltunk Yodával és vettünk mindenféle innivalót az útra. Almalé nem volt. Vettem két deci körtelét és vizet, hogy ebből keverjek a Mesternek innivalót a repülőn. Nyolcszáz forint.
A körte az nem pálinka volt.

Az első kilenc óra Budapestről New Yorkba eseménytelen volt.

New Yorkban pont elértük a csatlakozást.
Kényelmesen elhelyezkedtünk a Salt Lake Citybe menő gépen. Yoda doboza az ülés alá kerüt, én meg elterültem a három üres helyen.

Ekkor a pilóta megszólalt a hangosbeszélőn:
- A karbantartók szerint alacsony az olajszint az egyik hajtóműben, fel kell tölteni. Tizenöt perc múlva indulunk.

Már tudtam, egyhamar mi nem megyünk sehova. Egy repülőgép nem egy öreg Chevy, hogy öntünk egy kis olajat a motorba, aztán megy.

Ez sem ment.

- Még meg kell nézni ezt...

- Még meg kell nézni azt...

Egy óra múlva közölték, másik géppel megyünk, tíz perc múlva indul a másik kaputól.

Két óra múlva indult és valahogy tele lett.

Elaludtam.
Felszálláskor arra érbedtem, hogy Yoda az ölemben vigyorog és csóválja a farkát.

Először azt hittem, megint kirágta magát. De csak kibújt valahogy.

Nagy nehezen visszagyömöszöltem a Mestert a dobozba.

Ekkor elkezdődött a nyiff és a nyaff, meg a nyüff és a nyeff. Hogy megnyugtassam, etetni kezdtem mikrofalatkákkal. Egy órán át adtam a szájába a pici falatokat, mire elaludt.

Már alig láttam.
Éheztem, szomjas voltam és álmos.

De jött a légiutaskísérő és sósmogyorót és innivalót osztott. Tudtam, a gépen lehet venni és ételt.

- Lehet itt valamit enni? - kérdeztem.
Kaptam egy menüt. Ezekben a menükben a leírás a legjobb. Az étel általában vacak, de a leírás mindenért kárpótol. Az az egy baj, hogy a menükártya nem ehető.

"Aranybarna cipóba rejtett ropogós pulykamellfilé mosolygó piros paradicsommal és olvasztott házisajttal."

Én sajttálat kértem.
Igazából a tál szó félrevezető. A sajttál hallatán egy nagy tálra gondolok, amin sok sajt van. A helyes kifejezés a sajtcsészealj lenne, egy alig csészealjnyi tálca, amin van 4 szem szőlő, másfél pekándió, három kétszersült és négy féle sajtocska. Hat dollár. (Ferihegyhez képest világolcsója.)

- Mennyi lesz?

- Semennyi. A problémák miatt ingyen van az étel.

Ezt csak a hangosba felejtették el bemondani, gondolom, így kevesebben kértek.

Elmajszoltam a sajtokat, ittam egy csomót és próbáltam aludni. Már közel jártam ahhoz, hogy fogom Yoda nyugtatóit és megeszem az egész doboz nyugtatót, lesz, ami lesz alapon.

New York - Salt Lake City az öt óra.

De megérkeztünk.
Nagyon jó volt: húsz óra után végre mindketten pisiltünk.

Yoda ismét ügyintéz

Anybody home?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az állatorvos után jött a hatósági állatorvos. Minden ugyanúgy történt, mint ahogy tavaly.

Papír ellenőriz, papírhalom összekészít, majd kitölt.

Két apróbb különbség volt.

A papírt most számítógéppel kellett kitölteni. Tavaly kézzel.

A dolog hatszáz forinttal drágább volt, mint tavaly. Talán az informatizálástól.

Viszont Yodára most sem volt szükség, a papírok szóltak helyette.

Yoda ügyintéz

Do you like my haircut?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yodának ügyintéznie kellett. A szokásos bürokratikus hercehurcát kezdtük el.

Ahhoz, hogy a Mester visszarepülhessen Salt Lake Citybe, szüksége van egy magyar állatorvosi papírra, ami igazolja, hogy be van oltva veszettség ellen. Kell(het) egy másik papír is a légitársaságnak, ami ugyanezt igazolja.

A magyar állatorvos papírját aztán a magyar hatósági állatorvos hitelesíti.

A vicc az, hogy ezeket a papírokat az amerikai hatósági állatorvos által hitelesített amerikai állatorvos által kiállított papírok alapján töltik ki. Ez a farkába harapó bürokratikus kígyó.

Tavaly egy wekerlei orvosnál voltunk. Mivel jó tapasztalataink voltak a dokival, visszamentünk hozzá.



Megismert minket.

Nem kellett elmondani, mit akarunk. Emlékezett mindenre.

Pillanatok alatt kitöltötte a papírokat, Petersennél jóval gyorsabb volt.

Yoda nem is kellett a procedúrához. A Mester csak lapított a dobozában és remélte, a fehér köpenyes egyén megfeletkezik róla.

Így is történt.

Mehetünk a hatósági állatorvoshoz.

Yoda repül

JFK
Originally uploaded by ribizlifozelek

A repülés már-már rutinszerű volt: Yoda bebújt dobozába. Mi kifizettük a Mester jegyét. Az eb megnézte, elég szilárd-e a doboz. Mivel most nem sikerült szétszedni a hordozót, mint tavaly, sértődötten elaludt.

JFK-n négy óránk volt - direkt vettünk ilyen jegyet, hogy tudjunk sétálni. JFK a földkerekség legnagyobb harmadikvilágbeli reptere. Emberek tülekednek, bagóznak, büdös van és olyan terminálokat is találtunk, amikben még a Wright fivérek vártak arra, hogy ujlenyomatot vegyenek tőlük. Vagy nem.

Voltak modern termimálok is, vasutak és szimpatikus hordárok, taxisok, akik barátkozni akartak a Mesterrel. A Mester inkább a reptéren lézengő többi kutyával haverkodott.

Sokan voltak és mind lelkesen ismerkedtek. Velünk a "Gypsy cab" tulajdonosok, az illegális taxisofőrök ismerkedtek. (Érdekes ezzel a kifejezéssel egy, a politikai korrektséget ennyire kihangsúlyozó országban találkozni. Lehet, nincs olyan negatív konnotációja a szónak, mint Európában.)

Yoda a mini kutyasétáltatót szerette. Mi kevésbé: tűzött a nap és zaj volt.
Idővel viszont találtunk egy nyugodt zugot egy híd alatt. Zöld volt a fű, (beton)szürke ég. Itt leheveredtünk, vettünk mindenféle ennivaló és megebédeltünk, majd visszamentünk a reptérre.

Budapestig az út eseménytelen volt.
Yoda ismét úgy jött be Magyarországra, hogy senki sem nézte meg nagy munkával és anyagi ráfordítással összeszedett hivatalos papírjait.

Lehet, a Mester csak láthatatlanná tette magát és így osont be a fináncok orra előtt...

Úton Columbiába

Minnesota
Originally uploaded by ribizlifozelek

A fotók természetesen csak illusztrációk, a fényképezőgéphez csak akkor nyúltam ma, amikor betettem a csomagba.

A gép kicsi volt. 2-2 sor ülés és minimális hely. A megfelelő méretű kézipoggyászok sem fértek el sehol. Szemfüles utaskísérők többször lecsaptak Yoda dobozára:
- Betesszük a csomagok közé! - felkiáltással.
Aztán meglátták a Mester villogó szemét és csendben maradtak.

(Miután Yodának volt jegye, természetesen utazhatott velünk az utastérben.)

A hátizsákom csak begyűjtötték - az ülés alá se fért be. Yoda háza sem, pedig az olyan méret, ami elvileg be kéne férjen. Egy szakértő olyasmit magyarázott, hogy újfajta mentőmellény van a szék alatt. Mindenesetre hosszan elmagyarázták, mit kell tenni, ha tengerre szállunk le.
Megnéztem térképen: csak akkor tudtunk volna ezzel a géppel bármilyen tenger felé jutni, ha pont ellenkező irányba repülünk vagy, ha levegőben utántöltik a tankot.

A repülő fél órás késéssel indult és pontosan érkezett.

A reptér Kansas Cityben a vasbeton építészet remekműve volt. Meglepően nagy volt.
Persze én becsülöm alá mindig Kansas Cityt.

A bérautós cégnél még voltak éjfélkor és még autót is adtak:
-Menjenek hátra és vigyenek el valamit.

Elvittünk.
Az egyetlen piros autót választottuk - azt könnyebb megismerni.

Esett.
Aztán szakadt.

A következő másfél óráról nem tudok sokat mindani. A GPS valahogy kivitt Kansas Cityből (köszönöm!). Az volt az érzésem, hogy egy óriási agglomerációban autózom folyamatosan az esőben.

Amikor már azt mondtuk volna, elég, elértünk Concordiába, ahol az első éjszakára szállást foglaltunk.
Az unott recepciós szó nélkül adott egy nemdohányzó kutyás szobát és nem kért depozitot a Mesterre. Mindezt úgy, hogy mögötte egy óriási papír hírdette: KUTYÁT CSAK DOHÁNYZÓ SZOBÁBA és 25 DOLLÁR DEPOZITTAL.

Biztos a Mester az autóból belenyúlt az agyába és átvette felette az irányítást.

Lehet, nem is mi vezettünk idáig, hanem Yoda?

Repülés Amerikába

MSP
Originally uploaded by ribizlifozelek

A poszt fényképei általában illusztációk, jórészt nem most és nem a megfelelő helyszínen készültek.)

A visszaút hosszú volt és eseménytelen. Yodának beszeretzük a megfelelő papírokat Erzsébeten. Yoda bepattant dobozába, majd kiautóztunk a reptérre.



Ferihegyen átestünk az ellenőrzéseken. Elmondtunk, mindent mi csomagoltunk. Mindent mi pakoltunk. Kifizettük Yoda jegyét és már benn is voltunk a tranzitban. Itt megtöltöttük kulacsainkat.

Szerintem Ferihegy egy pofátlanul drága reptér, igaz, most találtam 300 Ft-ért is ásványvizet, de volt kilencszázért is. Egy üdítőért hatszázat kértek. A szendvicseket nem mertem megnézni. Inkább másra költöttük a pénzt és kulacsba töltöttünk a mosdóban csapvizet. Az így spórolt pénzből kijött egy könyv, megvettük karácsonyra ajándékba az Utas és holdvilágot angolul.
A könyvért háromezret kértek, eredeti áron 13 dollár volt. Ez teljesen elfogadható árrés volt szemben a spanyol verzió vérlázító árával. (Ha valaki nem ugrana rá a linkre, a Spanyolországban 14 Euróba kerülő könyvet itthon nagyjából 24 Euróért próbálták elsózni.)

A gépbe, mivel kutyával voltunk, a többi utas előtt szálhattunk be, így kényelmesen elhelyezkedtünk. Yoda és doboza ment az ülés alá, mi az ülésre, a csomagok a csomagtartóba. Azán már repültünk is.



Jó pár éve alatt erősen leromlott az óceáni járatokon felszolgált étel minősége. (Tudom, a rövidebb járatokról egyszerűen eltűnt az ennivaló.) Az adagok összementek és általában a maradék íz is eltűnt belőlük. A sajt most jó volt. A többit hagyjuk. (Komoly érv a British Airways mellett, hogy náluk a választék beef vagy pasta, míg máshol pasta vagy chicken. Viszont a BA-n macerás kutyával utazni, úgyhogy inkább a csirkás járatot választottuk.



New Yorkba a vártnál korábban érkeztünk, de ezt az időt el is vesztettük: nem volt üres kapu. Még késtünk is a végén. Kicsit aggódtunk, mert viszonylag kevés időnk volt átszállni.

A beléptetés gyorsan zajlott. Új szkenner nézte az ujjlenyomatainkat és már 1-1 ujjat néztek, hanem nyolcat. Yoda beléptetése is gyors volt, a tisztviselőt jobban érdekelte, hogy megsimogathassa a Mestert, mint a papírok. Különben is, minden papír rendben volt.

A nemzetközi terminálról vonattal lehetett átmenni a Delta termináljára. Mi inkább gyalogoltunk, hogy Yoda pisilhessen egyet. Jelentem, a Mester nemcsak pisilt.
A séta viszont gyorsabb volt, mintha vonatoztunk volna.

Az újabb terminálon ismét biztonsági ellenőrzés következett, azán már ott ültunk a Salt Lake Citybe induló gépnél és vártuk, hogy beszálhassunk.



Az óceáni gép tele volt. Itt viszont minden utasnak jutott egy saját sor. Így egész elviselhető volt az utolsó szakasz. Eleinte úgy tünt késünk, aztán a gép behozta lemaradását, tett egy városnéző tiszteletkört a város felett majd tökéletesen landolt.



Péterék szerencsére vártak minket a reptéren, még túlélőcsomagot is hoztak. Sokkal jobb volt így megérkezni.
Yoda csak megrázta magát és ment ellenőrizni, mi változott itt a nyáron.

Yoda és a hatósági állatorvos - repülés Magyarországról Amerikába

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek
Begyűjtöttük Yoda papírjait a visszaúthoz, Magyarországról az Egyesült Államokba. Amerikából Magyarországra is ki kellett tölteni pár papírt és visszafele is.
Végül is nem volt bonyolult: kellett két papír egy állatorvostól. A két papíron ugyanaz volt: a Mester egészséges és be van oltva. Emellett a papírokra még rákerültek Yoda mikrochipszámai is, az európai is és az amerikai is.

Az egyik papír egy általános igazolás volt, hogy a kutya egészséges, be van oltva és repülhet, a másik egy formanyomtatvány volt, amit a doki adott és igazolta, hogy a kutya egészséges, be van oltva és repülhet.

A két papírt el kellett vinni egy hatósági állatorvoshoz, aki a két pecsétes papírt lepecsételte. Nem egy pecséttel. Kettővel darabonként.

Az állatorvosnál a Mester igencsak meglepődött, amikor a doki le szerette volna olvasni a mikrochipjét. Az olvasó megtalálta az európai rendszerű chiptet, de talált egy teljesen idegen számot is. Mi arra gondoltunk, hogy Yoda sötét múltjának egy rejtélyébe botlottunk és az ebnek nem két, hanem három chipje van. Azaz nem is kétmagos processzora van, hanem három.

Ezt megemlítettem Pesterzsébeten a hatósági orvosnak, aki hosszan, aprólékosan körmölte rá az információkat a papírra.

A h. doki erre elmondta, nem biztos, hogy ez egy harmadik chip. Az európai leolvasók ugyanis látják az amerikai rendszerű chipet. Olvassák is. Csak rosszul. Ő próbálta többször és egész vad számokat kapott, amiknek közük nem volt a chip számához. (Lehet, hogy az egyik hüvelyk, a másik meg miliméter alapú. Vagy a 110 és a 220 kavar be.)

Egy rejtéllyel kevesebb.

Egy másik titokzatos dolgot a kispesti állatorvos magyarázott el a papírok kitöltése közben.

Megkérdeztem tőle, hogy miért van Amerikában hároméves oltás is és ezt miért nem fogadják el Európában.
Szerinte azért, mert Európában is van egyéves, kétéves és hároméves oltás, de mivel a minimális érvényesség idő egy év, ezért egy év a norma. Kész.

Ezekről a titokzatos dolgokról jól eldiskuráltunk a hatósági állatorvossal, míg ő a papírokat töltögette ki.

Fél órát körmölt. Az egész folyamatban egyetlen egy dologra nem volt szükség: a kutyára.

Yoda repül

Can I fly to Europe?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Korán érkeztünk a reptérre. Szerencsére Péterék kivittek minket, így könnyebben kijutottunk. Nem kellett taxival vesződni.

Olcsóbb az üzemanyag. A gépel túl vannak tömve. Talán pont ezért, már csak fejenként egy bőröndöt lehet interkontinentális járaton vinni az USÁ-ból ki. Az a bőrönd 51 fontos lehet. A mienk 50 fontos volt. Hiába, pakolni tudni kell.

Yoda aggódva pislogott. Nyárra elbúcsúzott Salt Lake Citytől, le is pisilte a repteret, csak úgy jelzésként.
A bőröndöket feladtuk, Yoda jegyét kifizettük. A papírokat senki sem kérte. Yodára a hölgy rámosolygott, a rengeteg kence és krém és szolárium alatt lapuló lárvaarca ettől meglepően emberi lett. Még nem láttam mosolygó lárvát.

Yoda a felszállást nem szereti. Felszálláskor üvöltenek a hajtóművek, változik a légnyomás, pattog a füle. Amúgy is egy szék alá van beszorítva a doboza. A feszültséget csak a hordozóban materializálódó falatkák enyhítik. Egy ilyen alkalommal kapott a falatka után és, ha már ott volt, egyetlen precíz harapással szétroppantotta hordozójának cippzárját. A cippzár szétesett, a Mester meg elégedetten emelkedett ki főnixként a dobozból. Megpróbáltuk visszagyömöszölni, de a fej mindig felbukkant és jött kifele.



Mire siklerült visszatenni, már a végtelen síkság felett jártunk. A hátralevő négy és fél órában felváltva, előrahajolva, embriópózban szorítottuk össze a doboz fedelét, nehogy Yoda átvegye az irányítást a gép felett.

A kapitány szerint egy órával korábban érünk a JFK-ra. A kapitánynak igaza volt. Csak azt nem látta előre, hogy ezt az órát a reptéren szabad csápra várakozva töltjük.



Reméltük, lesz időnk venni egy kutyahordozót. Elvégre New Yorkban minden van.
New Yorkban valóban minden van - a JFK-n azonban nem volt kutyahordozó. Wgy megfelelőnek tűnő műanyagszatyorszerű táskát találtunk 120 pénzért.

120?

Elkezdtem szerelni. Természetesen szúróeszköz az egész reptéren nem volt. Viszont tollammal tökéletesen lehetett perforálni a vastag anyagot, egy cipőfűzővel meg le lehetett zárni. Nagyon profi volt - és tartós.

Yoda ettől kezdve megnyugodott, sétált, mi pedig visszavittük a kistáskát, amit a bolt eladói és tulajdonosa sajnálkozva visszavett.

A Mester pestig pihent.

Ekkor már 20 órája nem pisilt, az utolsó cseppecskéket a utahi reptér beonjára hullatta. Csakúgy, mint tavaly egyikünk kisétálta a kutyadobozzal és a rengeteg papírral.

Magyarországon jelentem semmi sem változott. Továbbra is gond nélkül be lehet hozni kutyát bárhonnan. Senki sem kérdezett semmit. Yoda meg boldogan eresztett kis folyamokat Ferihegy füvére.

Amerikai hatósági állatorvos

Cute dog
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az állatorvos akkurátusan töltögette ki a papírt. Lassan, precízen rajzolta a betűket, majd - mivel a magyar papír megkövetelte, hogy az aláírás KÉK tollal kerüljön rá -, feltúrta fiókjait míg végre talált egy megfelelő eszközt.

Alákanyarította nevét és megvizsgálta a Mestert. Utána mehettünk is.

Következő célpontunk a hatósági állatorvos volt. Még az utazás előtt kértünk tőle időpontot.
A titkárnő előre elmondta, hogy mi kell ahhoz, hogy Yoda Magyarországra jöhessen. Pont azt mondta, amit mi is kigondoltunk.

A megbeszélt időpontban a külvárosi iroda előtt álltunk. Az egész épületet különféle szövetségi szervezetek foglalták el. A harmadik emelet csak mezőgazdasági és állategészségügyi dolgokkal foglalkozott - ezért is díszithették állatos plakátok a falakat.

Az irodában a titkárnő megcsodálta Yodát és megnyugtatta, hogy most csak a bankszámlánkat fogja kínozni, őt nem.
A hölgy joviálisan mosolygott, átnézte a papírokat, pötyögött a számítógépen, ami pillanatok alatt kiírta, mire van szükségünk. (A Magyar Állatorvosi Kamarának van egy hasonló oldala, ahol mindezeket leírják, de hozzáteszik, sok információt hallomásból szereztek be. Ez meglátszik az oldalon, az ott megadott információk némelyike kicsit téves.)

A hölgy elkezdte papírjaink intézését, amikor csöngött a telefonja.

- Egy jávorantilopot?



- Délafrikába?

- Kitömve?

A hölgy gépelni kezdett és a következő pillanatban folyamatosan mondta, milyen papírok kellenek egy kitömött jávorantilop Dél-Afrikai Köztársaságba történő szállításához, a levágás pillanatátót a behajózásig.

Ezek után a titkárnő rátette a domború pecséteket az összes papírra, majd aláirattatta őket a hatósági állatorvossal. Kifizettük a 34 dollárt és már repülhettünk is.

Yoda repülős papírjai

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yodának sokféle papír kell ahhoz, hogy eljöhessen repülővel Magyarországra. Tavaly akkurátusan leírtam a blogba, mi mindent kellett beszerezni.

Most elmesélem mindezt mégegyszer, hátha valaki megint szeretne kutyát repülővel az Amerikai Egyesült Államokból Magyarországra vinni. (Kedves olvasó, amit leírok, az kétezerkilences állapot. A dolgok, szabályok, bürokraták, a világ változik! Az egyes országok szabályozásáról most nem írok, erről a tavalyi bejegyzésben volt szó, de tudom,azok a szabályok is változnak.)

Az EU nehezen böngészhető oldalai között lapul egy, ami az Unión kivüli országokból behozott állatok helyzetét szabályozza. Alaposan el kell olvasni, nem könnyű olvasmány. (Mondom ezt pár latin nyelvű kódex elolvasása és lefordítása után.)

Ezen az oldalon az EU rengeteg hivatalos nyelvén fellelhető a belépéskor felmutatandó dokumentum kétnyelvű változata. Mi az Állategészségügyi Bizonyítvány magyar-angol változatát töltöttük le. Ezt a papírt ki kell töltetni az állatorvossal, aki igazolja, hogy a kutya be van oltva veszettség ellen, van benne EU-szabvány mikrochip - ami szintén kell.

Az EU-s oldal azt írja, érvényes veszettség elleni oltás kell. Ez megtévesztő, ugyanis a legtöbb amerikai államban a veszettség elleni oltás három évre érvényes. Az EU-ban évente kell szúrni a kutyákat.
Az oltás tehát nem lehet egy évnél régebbi és nem lehet egy hónapnál korábbi. Az erről szóló igazolást pedig az indulás napja előtt maximum tíz nappal lehetett kiállítani és amerikai hatósági állatorvossal hitelesíteni kell. Misztikus okokból emellé jár egy APHIS 7001 nevű sokpéldányos sajtpapír, amit szintén hitelesíteni kell. Az EU elvileg nem kéri, de az amerikaiak adják. Viszont visszafele megkönnyíti a bejutást az USÁ-ba. Elvégre ez az ő dokumetjük. Az APHIS 7001-et az állatorvos adja.

A légitársaságok kérhetnek egy Veterinary Certificate For Domestic & International Airline Travel című papírt. Mi Deltával jöttünk, a Delta csak akkor kér ilyet, ha a kutyát feladják csomagba. Kabinba, az utastérbe nem kell. Mi paranoiásak voltunk és biztos, ami biztos alapon beszereztük a cetlit. Ennek kitöltéséhez elég volt a mi állatorvosunk.

Ez így pofonegyszerű és talán ezért én sehol sem találtam meg így leírva. Mindezek az információk több weboldalon vannak szétszórva. A legtöbb magyar és uniós bürokratát nem az egyszerűségért és a világos fogalmazásért fizetik.
Mi felhivattunk több magyar állatorvost és hatósági állatorvost egyik sem tudta, mi kell vagy egész mást mondott. (Pl igazolás arról, hogy nincs beteg kutya a környéken, stb.) Persze arra semmilyen garancia nincs, hogy az Európai Unió tag Magyarországon valaki is betartja vagy akár csak ismeri az EU előírásait. Vagy hajlandó alkalmazni őket.

Egyetlenegy helyről kaptunk korrekt és - ismereteink szerint pontos - tájékoztatást, az amerikai, utahi hatósági állatorvostól.

Repülés kutyával Amerikából Magyarországra

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az egész kutyás repülés egy vicces dolog. Rengeteg mindent kérnek hozzá, mindent túlbonyolítanak és minden rettenetesen komplikált s misztifikált.

Hátha valakinek egyszer jó lesz alapon leírom, nekünk mit kellett tennünk, hogy Yoda eljöhessen velünk az Egyesült Államokból Magyarországra.

Természetesen, amit leírok, az nem Szentírás. A dolgok változhatnak, a bürokrácia útjai kifűrkészhetetlenek. Utazás előtt mindenki ellenőrizze, változott-e valami.

0. Útvonaltervezés. Egyes országok csak karanténba tétel után engednek át állatot területükön, még akkor is, ha a négylábú csak tranzitutas lenne. Ezek az országok általában szigeten vannak: Anglia, Izland. Lehetnek félszigeten is: Skandináv országok. Vagy érezhetik magukat szigetnek a nagy EU-s tengerben: Svájc.

1. Légitársaság választása. Ki kell választani, mely légitársaság enged fel a fedélzetre kutyát. (Általában ugyanezek a légitársaságok vadászgörényt és macskát is felengednek.). A felengedett állatok száma korlátozott. Általában egy utazhat első osztályon, egy turistán és egy bizniszen. Az extra utazó helyét előre le kell foglalni. Az állatok méretét is korlátozzák. Van, amelyik légitársaság 4-8-12 kilós állatkát enged fel hordozóval együtt, mások azt kötik ki, hogy az állat kényelmesen el kell férjen a hordozóban. Valamennyit mindenképp fizetni kell az állat jegyéért.

2. Mikrochip. Kell európai és nem árt amerikai mikrochip a kutyába. Így az állatnak kétmagos processzora lessz és felgyorsul.

3. Papírok. Ez a dolog legviccesebb része. Rengeteg papírról írnak fórumokon, légitársaságok oldalán. Egyes cégek, például a Pet Travel pénzért árulják ezeket a dokumentumokat. Jól teszik, mert a legtöbb neten szinte fellelhetetlen. Egy csomag dokumentumért 7.5 dollárt kérnek és külön kérésre ezért a pénzért a papírokat nyomtatott formában is postázzák az Egyesült Államokon belül.

3.a Egyes légitársaságok kérnek egy Veterinary Certificate For Domestic & International Airline Travel nevű papírt. Ez egy papír, amin egy állatorvos igazolja, hogy az állat egészséges, nem szenved fertőző betegségben, nincs benne bolha vagy más élősködő, be volt - és mikor - oltva veszettség ellen, valamint mi a mikrochip száma. A Veterinary Certificate For Domestic & International Airline Travel pdf formában letőlthető. Ezen a papíron szerepel a legtöbb légitársaság által nem elvárt Bordatella oltás.

3.b. Kell egy APHIS 7001 formanyomtátvány. Ezt az állatorvos adja és ezt elvileg hatósái állatorvossal hitelesíttetni kell. Ez egy ötpéldányos indigós amerikai sajtpapír, amiből kiderül, kié az állat és mikor lett beoltva veszettség ellen.

3.c. Kell egy magyar. EU konform ÁLLAT-EGÉSZSÉGÜGYI BIZONYÍTVÁNY. Ez egy EU formula, minden országba, ahol az állat átszáll, kell egy megfelelő nyelvű belőle. Az a vicces, hogy az EU lótúrós papírt EU számának ismeretében se nagyon akarják a keresők megtalálni. (Persze ez is változhat.) Ezen a papíron az állatorvos igazolja, hogy az egészséges, van mikrochipje és be van oltva veszettség ellen.

Megfigyelhető, az összes papírra ugyanaz kell. Mindent akkurátusan meg kell szerezni, kitöltetni (a magyar paprírt nem fekete tollal, hanem kékkel. Aztán, ha az utazónak szerencséje van, a a finánc nem kér ezekből semmit, inkább kávézik egyet.