MIT Gangnam Style

Az MIT, a világ egyik legjobb egyeteme nemcsak az ott tanuló és tanító agyakról, hanem az agyamenten szellemes ötletekről és diákcsínyekről is híres. A Csodálatos elmében, a Good Will Huntingban és a 21 - Las Vegas ostromában (ki fordítja ezeket a címeket?) látottak meg se közelítik a valóságot.

Koreai MIT-es diákok októberben elkészítették PSY Gangnam Style című művének a helyi változatát. Paródiáját. Akármi. A mű koreai videoklip adaptációja az MIT-re.

A paródia klip elkészítésében a MIT is segítséget nyújtott. A diákok felkérésére több tanár is részt vett a forgatásban.


Stu Schmill - a szemüveges mosolygós, akinek a vállára hajtja a fejét az énekes - a Felvételi Iroda Dékánja.

Eric Lander, a kékinges, aki az asztalon - is - ugrál, matematikusként kezdte pályáját, aztán átnyergelt a neurobiológiára. Jelenleg az emberi genom feltérképezésével foglalkozik és 2004-ben a Times beválasztotta korunk 100 legbefolyásosabb kutatója közé.
Lander az órája utolsó pár percét szánta a klipre és kijelentette a hallagtóságnak: Ennyit a neurobiológiáról, most jöjjön a MIT Gangnam Style.

Noam Chomsky - aki a teáját hörpöli - a modern nyelvészetet találta ki. Őt a nagyközönség politikai, társadalmi írásairól ismeri. Chomsky korunk egyik lengagyobb gondolkodója. (Vájtfülűeknek a Chomsky style adjunction, magyarul Chomsky-féle adjunkció egy létező nyelvészeti fogalom.)

Donald Sadoway - aki az irodájában táncol -, 2012-ben lett a Times listáján korunk 100 legbefolyásosabb kutatójának egyike. Fő kutatási területe az akkumulátorok élettartamának és kapacitásának a növelése.

Tim, a Hód az MIT kabalaállata.

Rajtuk kívűl még rengetegen részt vettek a mű megalkotásában, így a bronzpatkány, a MIT egyik kórusa és az egyetem kviddicscsapata is.



Erre csak annyit lehet mondani, hogy IHTFP.

Születésnapi ajándék

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy indiai szegény bevándorló. Szülei a második világháború után érkeztek Amerikába és fiuknak már kisgyerekként dolgoznia kellett, hogy besegítsen a családi költségvetésbe. Mivel utált zöldséget pucolni, de érzéke volt mindenhez, ami elektromos, játék-villanymozdonyokat javított.

A fiú okos volt és szerencsés: bekerült az MIT-re, ahol végre kedvére buherálhatott tranzisztorokat. A fiú jó tanuló volt és hamarosan túljutott az alapképzésen és a doktorin is.
Szakterületén, a hangtechnikán belül belül kiváló ötletei voltak - de pénze nem volt, hogy szabadalmaival valamit is kezdjen. Egy MIT-s tanárának azonban tetszettek az ötletek, kivette pénzét a bankból és egy élet összes megtakarítását odaadta a fiúnak, vállalkozzon.

A fiú vállalkozott. Hangszórókat, hangosítóberendezéseket, hangszórókat kezdett gyártani és hamarosan kamatostul visszafizette tanárának a kölcsönt.

A fiút Amar Bose-nak hívták.



Cége, a Bose Corporation ma 9000 embert foglalkoztat és az egyik legjobb hangosítókat gyártó vállalat a világon.

Bose pár napja nagylelkû születésnapi ajándékkal lepte meg a 150 éves MIT-t.

Az angolszász egyetemeken az öregdiákok és az intézmény kapcsolata jóval szorosabb, mint általában Magyarországon. Az egykori diákok gyakran támogatják pénzzel egyetemüket és, ha megfelelô pozicióba kerültek, akkor politikai támogatást nyújtanak neki. Büszkén villognak egyetemi gyûrûjükkel, úgy látják, sikerüket egyetemeküknek is köszönhetik és úgy érzik, ezt meg kell hálálniuk.

Meg is hálálják. Megszámolhatatlan egyetemi kutatóközpont, épület készült öregdiákok támogatásával, ilyen például a Stata a MIT-en.

Bose ajándéka azonban angolszász viszonylatban is szokatlan volt: a 81 éves feltaláló cége részvényinek zömétn adta az MIT-nek - igaz, az egyetem ezzel nem kap szavazati jogot és részvényeit sem adhatja el. A Bose-t továbbra is Amar irányítja.

Amar optimista és tudja, ajándéka sokáig fogja az MIT-t gazdagítani.



Felhaznált szövegek:
- Inventor of the week - Amar Bose, 1999 július
- Bose donates most of his company to MIT, CNN, 2011.04.29.

MIT és Cambridge

William Brooks előrelátó ember volt. Vagy csak szerencsés, de ezt ma már nehéz megmondani. Brooks Cambridge polgármestereként kemény csatákat vívott a városi tanácsokokkal, képviselőkkel és választópolgárokkal, de végül keresztülvitte az akaratát és 1911-ben egy hatalmas, mocsaras, használaton kívüli területet odaadott az MIT-nek.

- De oda lehetne gyárakat is építeni!

- A diákok szegények és megzavarják a közrendet!

- Mire jó egy egyetem?

- Pazarolja az adófizetők pénzét!

Cifrábbakat is mondtak a polgármesternek, de William Brooks nem tágított és a MIT átköltözött a Backbayből a Charles-folyó másik oldalára, Cambridge-be.



Brooks felismerte, hogy a cambridge-i ipar hanyatlik és, hogy a gyárakból a város nem fog sikeresen hosszú távon megélni. A polgármester remélte, hogy az egyetem tőkét és új üzleti lehetőségeket fog a városba vonzani.

Igaza lett.
A gyárak eltüntek és üres romjaikat az egyre gazdagodó MIT vásárolta fel. Ami megmaradt, annak jó része a Harvard tulajdonába került.



Az MIT az új területe egy részén vállalkozásokba fogott illetve bérbe adta az itt emelt épületeit. Az egyetem évi több, mint nyolc milliárd dolláros bevételének jelentős része innen származik. Az MIT ezek után a bevételek után évente 33 millió dollár adót fizet Cambridge-nek.

Sokkal komolyabb bevételt jelent az a pénz, amit az MIT-s diákok elköltenek a városban. Itt laknak, esznek, vásárolnak, szórakoznak.



Az MIT-s metrómegálló, a Kendall környéke is átalakult. A gyárak szegélyezte Main Street környékén biotechnológiai és géntechnológiai laboratóriumok jelentek meg. Cégek tucatjai helyezték ide kutatórészlegeiket. Napjainkban a Main Street másfél kilométerén található az biotechnolológiai kutatórlaboratóriumok legnagyobb koncentrciója az Egyesült Államokban.



Az ideköltözőknek lakniuk, enniük és szórakozniuk is kell. Az egyetemeknek, laboroknak komoly személyzetre van szükségük. Mindez szintén Cambridge-t gazdagítja.



A kozmopolita diák- és kutatótömeg miatt Cambridge kulturális életét tekintve világváros. Nem olcsó - de ezt az egész bostoni agglomerációról el lehet mondani.



Az MIT mellett még kilenc másik felsőoktatási intézmény található Cambridge-ben. Három közülük, a Harvard, a MIT és a Tufts a világ kétszáz legjöbb egyeteme közé tartozik.

A világ összesen hétszáznyolcvan Nobel-díjasából százhuszonkilenc díjazott élete valamelyik szakasza egy cambridge-i egyetemhez köthető.



Cambridge jól járt az egyetemekkel. Az egyetemek jól jártak Cambridge-dzsel. Természetesen a város szeretne még több pénzt látni az egyetemekből és az egyetemek szeretnének kevesebb pénzt fizetni a városnak, de az kétségtelen, száz éve megérte "agyakba" fektetni a pénzt - azaz a használaton kívüli mocsarat.



Csak az a fránya tél ne lenne...



Forrás:
- Tracy, Jan: As MIT rises, so does its city, Boston Globe, 2011. április 4.
- Becoming MIT: Moments of Decision

Miért hód? - Tim a MIT-en

- Nincs kabalaállatunk.

- Van pecsétünk, van címerünk, minek nekünk kabalaállat?

- Másnak is van.

A MIT elnöke, Richard C. Maclaurin ezzel meg lett győzve. 1914-ben, egy New York-i vacsorán öregdiákok, támogatók és egyetemi vezetők elhatározták, hogy az MIT-nek lesz kabalaállata.

- Milyen állatot válasszunk?

- Legyen a kenguru! Ugrálva, kisebb, nagyobb lépésekben halad előre, mint az MIT és a tudomány!

- Legyen az elefánt! Okos, keményen dolgozik és ugyanolyan, mint egy MIT-n végzett ember, lehetetlen nem észrevenni.

- Nem jó, ezek nem amerikai állatok.

A sok vezető ezek után a szakirodalomhoz fordult. Felütöttek egy amerikai állatokkal foglalkozó könyvet (William Temple Hornady: The American Natural History: A Foundation of Useful Knowledge of the Higher Animals of North America, 1906), majd kiválasztották a hódot.

A hód az állatvilág egyik legjobb mérnöke. A MIT főleg a természet- és a mérnöki tudományokkal foglalkozik, így a hód ideális választás volt. Ráadásul - tették hozzá - a hód, akárcsak az igazi MIT-s diák éjjel dolgozik.



A hódot idővel nem hivatalosan Tim-nek kezdték hívni. Tim, Facebook oldala szerint a Charles-folyóban lakik, munkáltatója az MIT - ahol jelenleg többek között lézerhűtő technikusként is dolgozik. Tim politikai nézetei világosak és egyértelműek. Szerinte a következő amerikai elnöknk MIT-s diplomája kell legyen.



Az első hódruhát 1957-ben készítették és egészen 1999-ig használták. Ekkor szegény elaggott hódot igazi mérnöki leleménnyel tartották egyben: orra megkopott és a szeme is állandó javítást igényelt. 2000-ben így új hódruhát vettek fel. A ruha modern, irhája alatt van hely jégakkuknak, hogy a "hód" ne kapjon hőgutát a melegben.

A hódruhát az egyetemtől lehet bérelni (ehhez ki kell tölteni egy hódbérleti kérelmet. Csak MIT-s diákszervezetek és tanszékek juthatnak hódhoz és csak az MIT campuson. Aki ilyenkor felölti Tim ruháját, az egyetem képviselőjévé válik és ennek megfelelően is kell viselkedjen. Azaz nem űzhet csúfot a Harvardból.

Timet hosszú pályafutása alatt egyszer érte komoly inzultus: 2009-ben az MIT-en is meghúzták a nadrágszíjat és így a 1.45 millió dollárral kevesebb pénz jutott a diáksportra. Ekkor ismeretlen, műanyagsugárvetőkkel és lézerkardokkal felszerelt álarcosok elrabolták Timet egy diákrendezvényről. A hódrablók felvették a kapcsolatot az MIT-vel és követelték a költségvetés felülvizsgálatát. Az MIT bejelentette, hogy nem tárgyal terroristákkal. Ezt követően a hódot elegedték és Tim ma is lelkesen integet és bukfencezik az MIT rendezvényeken.



Források:
- A Tim-es fényképeket Theplay és JGD JGD készítette.
- Shiny new beaver mascot has debut, Tech Talk, 2000, május 10.
- Shreyes Seshasai, Students Abduct Tim The Beaver, Demand Sports Teams Spared, The Tech, 2009, április 14. (Vol 129).
- Aaron D. Mihalik, School Mascots, The Tech, 1999, május 11.

IHTFP

- IHTFP! - vágják oda előszeretettel az MIT-s diákok könyveiket vizsgaidőszakban, majd felszaladnak az 54-es épület tetejére, hogy inkább leugorjanak onnan. Aztán persze visszaülnek a könyv mögé és tanulnak tovább.

- IHTFP.

Az MIT-s káromkodást az ötvenes években vették először szájukra a diákok. Akkoriban az emberek finomabbak voltak és ha csúnyán beszéltek nyilvános helyen, elszégyellték magukat (vagy nem). Mindenesetre illett valamilyen eufemizmust használni a durvább beszólások helyett.



Az MIT-ra járni akkor sem volt egyszerű, az egyetem a diákokból (és a tanárokból) mindent kifacsart, amit lehetett. A facsarás egyik eredménye 76 Nobel díj. (A 76-ban benne vannak a Nobelt kapott diákok és a Nobelt kapott profok is. A MIT-es keménymag ilyenkor megjegyzi, hogy a pontos szám 74, mert a kocka műegyetemisták nem nagyon tudnak mit kezdeni Eric S. Chivian és Kofi Annan Nobel-békedíjával.)



A végletekig túlterhelt diákok végül kitaláltak egy saját káromkodást:

- IHTFP! I hate this fucking place - Gyűlölöm ezt a kib@tt helyet! - mondták. Azért persze jártak tovább szorgalmasan.

A hatvanas évekre az IHTFP több más oktatási intézménybe, így a West Pointra is eljutott. Természetesen mindenki újabb és újabb rövidítéseket talált rá ki. A rövidítés annyira beleivódott a MIT-folklórba, hogy végül a bronzpatkányra is rákerült - természetesen jól elrejtve, pedig a betűszónak már van egy szalonképes rövidítése is: Institute Has The Finest Professors.

Célpont: az 54-es épület - MIT Hacks 3

A MIT, a Massachusetts Institute of Technology egyike a világ öt legjobb egyetemének. Neve kevésbé ismert, mint a listavezető Harvardé, mert MIT egy természettudományokra összpontosító kutatóegyetem.
Az MIT-t sokan kockafejű technokrata geek-ek gyűjtőhelyének tekintik, pedig nem igazán az. A diákélet pezsgő, valódi közösségi élményt ad. Ennek az életnek a hack-ek, a MIT-s diákok fantázidús csínyei szerves részét képezik.

Az MIT capmus legmagasabb épülete természetes célpontja a diákcsínyeknek. Az 54-es épület Cambridge és Boston jó részéről remekül látható, így minden egyes akciónak óriási közönsége van.

A hack-eknek két fő csoportra oszthatók: üzenet írni az épület homlokzatára ház százötven ablakánaka fényével vagy valmi szörnnyé átalakítani a toronyház tetején levő radarállomást (radardome vagy csak becézve radome).

Természetesen mindkét esetben először be kell jutni a lezárt toronyba.



Leggyakrabban az 54-es épület - amit Green Buildingnek is neveznek - fényeit gyújtják fel különböző termekben, hogy ezzel valamilyen fontos üzenetet írjanak ki a torony homlokzatára. Ezeknek a fénnyel írt üzenetekre az MIT zsargonban külön szó is létezik. Ez a zöldbeszéd, azaz a Greenspeak.

1969-ben az Apollo 11 holdraszállásakor az épület homlokzatán a 11-es szám virított. Karácsonykor az ablakok több alkalommal is fenyőfa-formát mutattak, Halloween-kor pedig töklámpásként világítottak a bostoni éjszakába. Amikor a részben az MIT-n játszódó és forgatott Goodwill Hunting Oscar-díjat kapott, az ablakokban hatalmas Oscar szobor jelent meg.

Ha pedig Red Sox meccs van, az ablakokon GO SOX felirat olvasható.



Forrás:
T. F. Peterson, Nightwork: A History of Hacks and Pranks at MIT, MIT Press, Cambridge, MA 2003.

Az ajtóban egy fekete vitorla

A MIT campus közepén álló fekete fémvitorla minden arrajáró turistát azonnali kattogtatásra késztet. A szobor szerintem elképesztő dinamizmust sugároz. Szinte látni, hogy belekap a szél és megforgatja vele a Földet.

A MIT-es legenda szerint a vitorla a Louvre üvegpiramisát is jegyző építész, I. M. Pei egy baklővését hivatott eltakarni.



A MIT campus több kilométer hosszan terül el a Charles-folyó partján. Az egyetemi épületek legtöbbje nem magas: négy-öt szint van a föld felett és pár szint a a föld alatt. A campus két szélét egy-egy közel harminc emeletes torony jelzi, az Eastgate és a Westgate. A két "várkapu" azonban kollégium, nem igazi egyetemi kutatóépület. Az egyetlen oktatásra és kutatásra használt magasépület az 54-es épület (Building 54). Amatőrök az 54-es Green Buildingnek is nevezik, de az igazi MIT-es hisznek a kabbalában, a számok erejében és semmi pénzért nem ejtenének ki a szájukon olyan káromkodást, hogy Green Building.



A kilencven méter magas tornyot az egykori MIT-s diák, Pei 1962-ben tervezte és jórészt egy másik MIT-s öregdiák, Cecil H. Green pénzén építette fel. (Green a harmincas években alapított egy Texas Instruments nevű céget, ami jelenleg 28 ezer alkalmazottjával a világ negyedik félvezetőgyára és jelenleg éves forgalma 14 milliárd dollár körül van.)

A torony huszonegy plusz három emelet magas. Építésekor a cambridge-i építészeti szabályzat szerint egy magasház maximum 22 emeletes lehetett, így a "földszint" három emelet magas, amit további 21 szint követ.

Az eredeti elképzelések szerint a torony emeleteit kicsi kutatólaboratóriumok foglalták el. A laborok jelentős része kiköltözött és az épületen ma földtudományi tanszékek osztoznak.



Pei sokmindent tanult a MIT-en, de szélcsatornákkal nem kísérletezhetett sokat: az 54-es épület átadását követően kiderült, hogy a folyó felől fújó szél nyomása akkora, hogy a földszinti forgóajtók kinyithatatlanok - vagy maguktól pörögnek, mint egy bugócsiga. Esetleg a földszinti üvegtáblák a szél nyomásától egyszerűen berobbannak az előadótermekbe. A MIT először a földszintet szerette volna átterveztetni, mielőtt komolyabb baleset történik, ám rossz nyelvek szerint győzőtt a tudományegyetem büszkesége és más megoldást találtak ki: megbízták Alexander Calder Párizsban élő amerikai szobrászt, hogy egy szoborral tegye szélárnyékossá a bejáratot.



Calder saját meghatározása szerint kétféle szobrot tervezett. A mozgó, kinetikus szobrait "mobilé"-nek hívta, az álló, mozdulatlanokat pedig "stabilé"-nek. A gigászi fekete vitorla 1965 óta takarja sikerrel a Green Building bejáratát. Egyesek szerint Caldert csak szobor készítéssel bízták meg, az, hogy a szobor a bejáratot is védi, csak a véletlen műve, de az MIT-s legendárium szerint ilyen véletlenek nincsenek.



A bejegyzés írásakor fakuló emlékeimet, régi és mostani élményeimet, valamint Bushra B. Makiya This Week in MIT History című cikkét (The Tech, 1999 okt. 5, 119 évf. 47. kötet) használtam fel.

Egyetemi rangsor

Nézegettem a világ kétszáz legjobb egyetemét felsoroló listát. Több ilyen lista létezik, de zömmel ugyanazt a kétszáz egyetemet hozzák ki győztesnek. Az első kétszáz sorrendje eltérő, de szinte mindig ugyanazok az intézmények szerepelnek bennük.

A pontozási módszerek hasonlóak és az egyetemek eredményei magukért beszélnek.



Egy valami azonban feltünt.
A listán nagyon sok bostoni és massachussettsi egyetem van és valószínűleg nem azért, mert bostoniak csinálták volna a listát.

A Harvard (első) és a MIT (harmadik) Cambridge-ben vannak, ami Boston elővárosa. Ugyanitt található a Tufts University, a lista 53. helyéről.
A lista 59. helyezettje a Boston University.
A 161. helyen a Boston College áll.
Az 56. helyezett University of Massachusettsnek öt campusa van. A legnagyobb Amherst-ben található pár mérföldre Bostontól, de a UMass-nak van egy bostoni campusa is, tehát valamennyire bostoni egyetemnek is tekinthető.

A világ kétszáz legjobb egyeteméből hat Bostonban van. Nem hangzik rosszul.

Ha még tovább bűvészkedünk a számokkal, akkor elmondhatjuk, hogy a világ első hatvan egyeteméből öt bostoni.

Most már csak arra kéne rájönni, mit csinálnak ilyen jól ezek a bostoniak...

Amerikai mértékegységek - a smoot

A smoot a világ egyik legfiatalabb hosszmértéke, ami létét egy MIT-s diákcsínynek, hack-nek köszönheti. A smoot megalkotásában természetesen szerepet kapott az MIT-t jellemző természettudományos gondolkodás, precicitás és kutatószellem is.



A Harvard-híd nevével ellentétben az MIT-ra vezet Bostonból a Charles folyón át. Ha az ember sokat megy előre, akkor a Harvardra is eljuthat, de az MIT jóval közelebb van. Ennek ellenére a Harvard-híd hosszú. Ezt már az MIT-s diákok is megállapították, amikor a folyó egyik oldalán lévő szállásukról a folyó másik oldalán levő egyetemre igyekeztek. A híd nemcsak hosszú, hanem szeles is, többször is előfordult, hogy az egyik fülembe besüvítú szél a másik fülemen távozott. Ilyenkor általában az agyam is megfagyott, annyira hideg volt.



1958-ban a hídon rendszeresen átvacogó MIT-s diákok miközben beledőltek a szélbe gyűlölni kezdték a hosszú gyalolglást. Egy hétvégén egy szokásos MIT-s esti beszélgetés (ún. agyvihar) alkalmával kitalálták, milyen jó lenne pontosan tudni, mennyi van még hátra a hídból.

Az ötletet tett követte. Lemérték a hidat.
A híd leméréséhez a fraternity egyik tagját, Oliver R. Smoot-ot használták. A választásuk két okból esett Smoot-ra. A Smoot név nagyon tudományosnak hangzott, csakúgy, mint a méter vagy a Watt. Másfelől Oliver nem nőtt nagyra. Eleinte ez nem volt szempont. Oliver lefeküdt a járdára, valaki krétával bejelölte, hol a feje, majd Oliver felkelt, lefeküdt, hogy lába az előző jelhez érjen, egy társa pedig bekrétázta a helyet, ahova a feje ért. És így tovább. Idővel azonban Olivernek elege lett. Társai ezért felkapták és vitték előre. Letették, krétáztak, felvették, letették, krétáztak. Minden tizedik smoot-ot olajfestékkel jelöltek meg és ráírták, hány smoot távolságra vannak a parttól.

Amikor átértek híd túloldalára, megállapították, hogy a Harvard-híd 364.4 smoot hosszú (plusz-minusz egy fül).



Egy smoot öt láb és hét hüvelyk, azaz nagyjából egy méter hetven centi.

A smoot, mint mértékegység komoly karriert futott be: beépült az MIT legendáriumába. A fraternity tagjai évről évre kötelességüknek érezik, hogy lelkiismeretesen átfessék a smoot-jeleket. (Idővel a 70 smoot jel eltünt és helyette a 69 smoot-ot festették fel.) A többi smoot-kő azonban ma is látható.

A kilencvenes évek elején felújították a Harvard-hidat. A rendőrség felkérte a kivitelezőket, vigyázzon a smoot-jelekre, mert a hídon történt balesetek helyszinelésekor referenciapontnak használják őket. A kivitelező cég egyik vezetője egykori MIT-s diák volt és ő is tisztelte egyeteme hagyományait, így a járdák beton járólapjai az általános hat láb helyett egy smoot, 5.58 láb hosszúak lettek.



Oliver R. Smoot-ra diákkori élménye komoly hatást gyakorolt. MIT-s diplomája mellé egy ügyvédit is szerzett, majd hosszú karrierje végén az Amerikai Mérésügyi Hivatal elnöke lett. Főleg a mértékegységek egységesítésével foglalkozott. A smoot pedig - néhány szintén MIT-s informatikusnak köszönhetően - bekerült a Google és a Google Earth választható mértékegységei közé.

A bronzpatkány

Február 8-án a bronzpatkány megérkezett a Nemzetközi Űrállomásra, ahol új tulajdonosa tulajdonosa boldogan húzta az újjára.

Sok ember büszkén hord egy bronzpatkányt az ujján. Kiadnak érte egy kalap pénzt és viselik.

A bronzpatkány, a brass rat egy gyűrű. Az MIT-t elvégzettek gyűrűje.



1929-ben a MIT egyik vezetője végignézett kollégáin és azt mondta:

- Kéne egy gyűrű - nem házasságra gondolt.
Hosszú vita kezdődött arról, hogy mi legyen a gyűrűn. A legtöbben az egyetem kupoláját szerették volna a gyűrűn látni, mert más egyetemek is a főépületükkel díszítik egyetemi gyűrűjüket. Még többen nem a főépületet szerették volna látni a gyűrűn, mert más egyetek a főépületükkel díszítik egyetemi épületüket.

- Akkor mit tegyünk a gyűrűre? - kérdezték tanácstalanul a többiek.

- Tegyük rá kabalaállatunkat, a hódot!

- De tegyük rá a kupolát is!

Rátették.
Az emberek meg ránéztek gyűrűjükre és csodálkozva kérdezték:

- Mi ez a patkány?

Így kapta az MIT arany egyetemi gyűrűje a bronzpatkány nevet.



A bronzpatkányt egy végzős diákokból álló bizottság minden évben áttervezi. A hód, a kupola és az egyetem látképe és Boston a Charles-folyó másik oldalán adott, de őket is évről évre valamennyire megváltoztatják. A gyűrű rajzai finom - esetleg gyilkos - iróniával általában olyan eseményekre emlékeztetnek, amik végzős osztály egyetemi ideje alatt történtek.



A 2012-es gyűrűn megemlékeznek a válság hatására meghozott megszorító csomagról. A 2011-esen megjelent a hatvan éves MIT mértékegység, a SMOOT, amiről hamarosan szintén lesz bejegyzés. 2009-ben a Plutó lefokozása volt a fő téma. De megemlékeztek az éjszakába nyúló áttanult éjszakákról a gyűrűbe vésett horkoló figurával, az egyetem első női elnökéről, sikeres hack-ről, a félhivatalos MIT-jelmondatról, az IHTFP-ről vagy egy stilizált térképpel egyetem földalatti labirintusáról. Az 1982-es hód meg dühös a tandíjemelés miatt.



A bronzpatkányt, ami nemcsak aranyból, hanem fehéraranyból is készülhet, az alapképzést befejező hallgatók vásárolhatják meg. A brass rat-nak van egy "nagytestvére", a Grad Rat. Őt adoktori képzést elvégző hallgatók vehetik meg. A grad rat-on a humor helyét annak a tudományágnak a jelképei veszik át, amiből a boldog gyűrűhordozó diplomát szerzett. A kupola és a hód természetesen marad.



A képek a MIT Tech-ről (http://tech.mit.edu/V123/N7/7ringpremier.7n.html) és a Wikipediáról (http://en.wikipedia.org/wiki/MIT_class_ring) származnak.

Alagutak a mélyben

A fényes csarnok egy kivilágítatlan sarkában jellegtelen ajtó húzódik meg. Az ajtó egy sötét lépcsőházba vezetet, ahonnan keskeny vaslépcső indul a mélybe. A lépcsőház egy fényes alagútba torkollik, ami erősen lejtet és pár éles kanyar után három részre ágazik el.

Az egyik utat rejtélyes kartondobozok torlaszolják el. Egy részüket szerintem a háború után hordták le (második és világ). Egy másik alagút egy téglafalban végződik, a harmadik elhalad egy üres számítógépterem mellett, majd ismét elágazik.



Rejtélyes szám-betűkombinációs táblák mutatnak jobbra, balra. Az MIT-n az épületeknek ilyen rendszámuk van, csak a kivülállók mindanak olyat, hogy főépület, meg Green building. Mindenki tudja, hogy a Green becsületes neve Building 54. Egy MIT-n megjelent tanulmánykötet címe is erre a hagyományra utal: View from building 20.



Az MIT alatti hatalmas alagútrendszer egy része éjjel-nappal nyitva áll mindenki előtt. Nem mintha ott lenn meg lehetne mondani, mikor van éjjel és mikor van nappal. Hideg, esős napokon válallkozószellemű emberek lepik el az alagutakat - volt, hogy három emberrel is találkoztunk ilyenkor egy félórás séta alatt, amikor a campus egyik végéről haladtunk át a másikra.

Az alagutakban az egyetem szinte minden szegletébe el lehet jutni, csak egy kis gyakorlás kell hozzá. Elsőéveseknek önkéntesek túrákat is szerveznek, hogy bemutassák a földalatti egyetemet.



Vannak itt közlekedőfolyosók, gépészeti alagutak, tantermek, laboratóriumok, irodák. Egy alagútbúvár szerint óvohelyek is voltak itt valamikor. Lehet, hogy vannak is...

Egy derékszögű forduló után számkódos ajtók vezetnek számítógéptermekbe. Majdnem biztos voltam benne, ha belépek, szétszórt mágnesszalagokat fogok találni benn.

Az alagutak ritkán csendesek. Állandóan hallani benn egy kis dünnyögést, döngicsélést és zümmögést. Sokak szerint az iránytűk is megbolondulnak lenn.



Az egyik kijárat közelében egy háromszög alapú térben magányos kerékpár kushad évek óta. Rejtélyes ez a kerékpártáloló, egyik irányból csak hosszú lépcsőzéssel közelíthető meg. Egy közeli folyosó azonban húszperces séta után egy lift mellett halad el, a lift pedig felvezet a felszínre. A kerékpár gazdája talán több éve indult el felfedezni az MIT alagútjait. Optimista feltételezések szerint kijutott ugyan, de nem talált vissza a kerékpárjához. Többen azonbantudni félik, a felfedező a kijáratot sem találta meg és csontjai valószínűleg ott porladnak valahol az E85 épület alatt.