Fehérpadlizsános szendvics

White Eggplant
Originally uploaded by ribizlifozelek

Fehérpadlizsánt eddig nem láttam. Tudatlan vagyok. Félművelt. Biológiából meg akartak buktatni. Néztem a fehérpadlizsánt és csodálkoztam.

- Ilyen növény nincs.

Volt. Nem is albinó, hanem valódi, rendes padlizsán. Azaz alfaj. Vagy mi.
Egy dollárért adott egyet a termelő. Egy másik dollárért kaptam egy hagyományos padlizsánt. (Utóbb azt olvastam, hogy valamikor a fehér volt az elterjedtebb változat és a lila csak az utóbbi évszázadban terjedt el.)

A fehérpadlizsánból padlizsánszendvicset csináltunk.

- padlizsán
- olivaolaj
- egy fej hagyma
- 1 szem fokhagyma
- 2 kanál kapribogyó
- 2 kanál citromlé
- 1 balzsamecet
- bazsalikom
- petrezselyem

A vékony szeletekre vágott parlizsánt olajon megsütöttem.
Egy serpenyőben megpároltam a fokhagymát és a hagymát, Hozzákevertem a petrezselymet, bazsalikomot.

A kapribogyót, citromlét, balzsamecetet összekevertem és ledaráltam, majd belekevertem a hagymás-petrezselymes-bazsalikomos lébe.

Pár perc múlva a keverékkel megkentem az olajban kisütött padlizsánt.

Aztán megettük.

Nem volt jó.

Vizsgáztatjuk az autót

Ford
Originally uploaded by ribizlifozelek

(A fotó illusztráció.)

Le kellett vizsgáztatni az autót és befizetni utána az adókat. Erről értesítést is kaptunk a utahi állambácsitól, nehogy elfeletkezzünk kötelességünkről.

A vizsgáztatás egyszerű volt: beálltunk a szervízbe. Itt megcsinálták a műszaki vizsgát és az emisszió kontrolt.

A vizsgálatokról kaptunk két papírt. Mindkét papíron volt egy-egy hosszú számsor. Az autó rendszámával beléptünk a regisztrációs hivatal rendszerébe és bepötyögtük a két hosszú számot, majd bankkártyával kifizettük az adót.

Kész volt.

Pár nap múlva küldik a matricákat a rendszámra.

Ennyi volt.

Egy békebeli reptér

MCI
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kansas City repterét és az autókölcsönzőket könnyű volt megtalálni. Az autót visszaadni is ugyanolyan egyszerű volt, mint felvenni.

Egy szines overalos egyén integetett, hova álljunk be, majd megkérdezte, működött-e az autó (igen) és hogy tele van-e a tank (igen). Ezt ellenőrizte, majd egy kézi ketyeréből kinyomtatta a számlát és mehettünk is.

Mi az autókölcsönzők épületébe mentünk - onnan indultak a buszok a terminálokhoz. Az autkölcsönzők épülete modern volt és tágas, magáé a reptéré egyszerre volt tágas, szűk és kényelmetlen.

Akkor építették, amikor még másként utaztak Amerikában az emberek. Amikor még senkit sem érdekelt, ki kicsoda és miért utazik. Akkor, amikor a puszta vasbetont elegánsnak és haladónak gondolták.

Az utazó egyszerűen belépett az utcáról a reptérre, odament a légitársaság pultjához, feladta a csomagját, ivott egy kávét, elszívott egy cigit és besétált a repülőbe. A váróterület, az utasforgalmi terület, a check-in mind egy légtér volt. Igaz, a hatvanas években még nem volt se biztonsági ellenőrzés és dokumentumokat se kértek senkitől.

Amint elkezdtek mindenféle személyiket, útleveleket kérni az utazóktól, a reptér bajba került. Eleinte minden kapunak volt külön biztonsági ellenőre (igazolványt még ekkor sem kértek), aztán egy üvegfalat húztak a terminál közepére. Természetesen ezzel (még) kevesebb lett a hely, ráadásul a kávézók és a WC-k nagy résza a fal egyik oldalán maradtak.

Borzalmas volt.

Yoda is csak kívülről tudta megjelölni az épületet.

Blackwater

Blackwater
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az utolsó napon nem sok időnk volt. El kellett jutni Columbiából a reptérre, Kansas Citybe a reptérre, Hagyni szerettünk volna egy kis időt tartaléknak, hátha megint meghülyül a GPS.

Az is megfordult a fejünkben, hogy a Columbiából Kansas City felé vezető I-70-esen továbbmegyünk Utahig. 1211 mérföld. Persze nem tettük meg.

Inkább megálltunk egy újabb festői kisvárosban az autópálya mentén.



Blackwaternek kevesebb lakosa volt, mint Rocheportnak, viszont több antikvitás bolt üzemelt benne. Helyesebben volt, mert egyik sem tartott nyitva hétköznap délelőtt.

A helyi üzletek feltalálták az ötnapos hétvégét, ami hétfőtől péntekig tartott, aztán szombat-vasárnap kinyitottak. Csakúgy, mint az egykori vasőútállomás melletti szálloda, az Iron Horse.



Ott sem volt semmi mozgás.

Megcsodáltuk az egyik összeomlott ház belsejébe telepített mini-közparkot és megállapítottuk, hogy egy jó félórás sétával mindent láttunk, kivéve a postamúzeumot, amit csak vasárnaponként nyitnak ki. Minden második szökőévben. Ha el nem felejtik.



Tetszett Blackwater, de kicsit kihalt volt. Meg is beszéltük, hogy majd egyszer visszajövünk hétvégén és megnézzük, milyenek is azok a boltok belülről.

Yodát viszont ezek a dolgok nem izgatták. Ő jobban szerette a néptelen főutcát, nem zavarta senki sem, miközben megjelelölte a falut.

Rocheport

Rocheport
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sok helyen olvastam, hogy Columbia környékén a Missouri menti falvakat kell megnézni. Ezek a kis falvak kicsik, festőiek és mindegyikben van minimum három régiségbolt.

Rocheportot a 19. század elején alapították. Lakosai földet műveltek, kereskedtek majd ellátták az itt kikötő gőzhajókat. A KATY megépítése után a hajóforgalom hanyatlott, a vasút azonban kárpótolta a helybelieket a veszteségért.



Aztán a vasút is megszünt. Rocheport azonban virágzott: a közeli Columbiából sokan a nyugalmas faluba. Mások a KATY trailre alapozták megélhetésüket. Majdnem minden házban működik egy Bed and Breakfast. Némelyik többe kerül egy éjszakára, mint a mi összes szállásunk ezen az úton, ideértve a Yodára kivetett adókat.



A KATY vándorai pedig szívesen eltöltenek itt egy éjszakát. Sok lehetőségük nincs, ha itt éri őket az éjszaka, tekerhetnek még pár tucat kilométert a következő településig, vagy maradhatnak.
Mások két-három napra bújnak itt el a világ elől.

Én egy Szentendre-szerű turistaparadicsomra (csapdára) számítottam, de tévedtem. Minden szellősebb. Rocheport lakói nem a tömegturizmusból élnek.



Rocheport virágzik. Van szép új játszótere, közparkja, a Missourihoz vezető fasora. Minden tiszta és békés. És drága.



Szemben azonban Szentendrével, a WC ingyenes. És tiszta.

Yodát persze ez nem érdekelte, ő egy melankolikus padot szaglászott körbe lelkesen.

Az Ozarks II - Kastély a hegytetőn

Castle
Originally uploaded by ribizlifozelek

Várrom a hegyormon - Amerikában ritkán látni ilyet. Hittük is meg nem is, hogy ott van. Mindenesetre furcsa érzés volt követni a Vár jelet az országúton. Ilyen látnivalót nem hagyhattunk ki, leparkoltunk és elindutunk a vár fele.

Egy kényelmes ösvény kanyargott fel a romhoz. Az erdőben patakok csörgedeztek, a fákon mókusok bujócskáztak.

Aztán megláttuk a várat.



Az huszadik század elején egy dúsgazdag üzletember úgy gondolta, hogy olaj- és gázmezői, csordái, földjei mellé szüksége van egy igazi európai stílusú várkastélyra is.

1904-ben Robert McClure Snyder vett egy hegytetőt és körülötte ötezer hektár erdőt, tavat és folyót. A kastélyt gőzerővel kezdték építeni. A hegyoldalba üvegházakat emeltek és egy közeli csúcsra víztornyot állítottak. Természetesen elrejtve egy középkori erődbe.



Mielőtt befejezték voln a kastélyt, Robert életét vesztette egy autóbalesetben.
A munkák évekre leálltak, mígnem Robert fia újra életre keltette apja álmát. A kastély elkészült és büszkén uralta a dombtetőt - egy évig, akkor az egész komplexum porig égett. A romokat benőtték a fák, a bokrok.

Idővel Missouri megvásárolta az ötezer hektárt ls egy state parkot hozott létre az ingatlanfejlesztőtől megmenekült területen.



Látványos és szomorú volt a rom.
Yoda nem kedvelte a helyet. Körbe volt kerítve és nem lehetett lepisilni, csak a kerítést. De azt többször.

Az Ozarks I - Az erdő

Ozarks
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sokan mondták, ha már Missouriban vagyunk, menjünk el megnézni az Ozarkot. Bevallom, azt se tudtuk, mi az az Ozark.

Az Orarks egy nagy hegység az Egyesült Államok közepén. Mi eleve meglepődtünk Missourin. Azt hittük, olyan lesz, mint Minnesota: majdnem teljesen sík; a szójamezők pedig búzamezőkkel, azok meg tehenekkel fognak váltakozni.



A táj dombos volt. Az Orark-fennsík pedig nagyon hegyes volt - legalábbis Minnesotához képest. Ráadásul erdős volt. Rendes erdő nőtt a hegyekben. Kicsit dombosabb volt a táj, mint a Dunántúl.



Az Ozark fő folyóját, az Osaget a huszas években egy gáttal zárták el, így a hegyek között egy kétszáz négyzetkilométeres tó keletkezett. A tó öblei mélyen benyúlnak a hegyek közé. Megtudtuk, a tó szintje alig ingadozik, ezért a partokat néhány védett területet leszámítva évek alatt beépítették, felparcellázták. Most is építenek "meghitt zugnak" nevezett tízemeletes szálloda és apartmankomplexumokat ide. Szerencsére vannak kevésbé beépített erdős, falusias jellegű települések is.

Mi a tóparti erdőkbe mentünk gyalogolni egy kicsit. Ez a kartszvidék is, hasonlóan a Rock Bridge State Parkhoz rengeteg látnivalót kínált.



Miután átbújtunk a sziklaív alatt, az ösvény egy óriási, pár tízezer évvel ezelőtt beomlott barlang helyén keletkezett szurdokon át vezetett fel minket a hegygerincre. Innen lenéztünk az Osage egy mellékfolyójára és nagyon örültünk annak, hogy eljöttünk ide.



Yoda nemcsak az erdőt (és a fákat) szerette, hanem a benne lakó állatokat is. Nagyon lelkesn próbált barátságot kötni a mókusokkal, a mókusok azonban inkább felszaladtak a fák tetejébe és onnan beszélgettek a Mesterrel.