Yodüsszeia III - Éjjeli rémület

Csör-csörr-csörr-csörr - mondta vekker. Kinyitottam a szemem. Fél négy volt. A vonat állt valahol.

Talpraálltam. Néztem. Próbáltam fókuszálni. A világ kezdett alakot ölteni, már ha világnak van reggel háromharminckor alakja. Ha van akkor egyáltalán világ.

- Ezért kapta a ropogós Euróbankót, hogy ne ébresszen fel - dohogtam a hálókocsikalauzt szídva.

A MÁV információsa azt mondta, a vonat reggel négyre ér Prágába. Elvira, a szeszélyes mávos nőszemély hasonló információt adott.

Kinn csend volt - mi a fenét várok háromharminckor reggel?

- Ez még nem lehet Prága - szögeztem le.

Felöltöztem. Összepakoltam. Felébresztettem Yodát, aki méltatlankodva vette tudomásul az inzultust.

Csörr - mondta a telefonom. L volt, aki pont Prágában volt és megígérte, hogy reggel négyre kijön elém a pályaudvarra.

- Szállj le, Prágában van a vonat! - mondta L.

- Nem szállok le. Ez a vonat nincs Prágában.

- De itt van. Látom.

- De ez a vonat nincs Prágában, én is látom.

Ebbe a dilemmába Schrödinger macskája is belezavarodna. Yoda azonban bebizonyította, hogy ő nem Schrödinger macskája: visszamászott a dobozába és aludt tovább.

Schrodinger's cat sleeps here... by ribizlifozelek
Browse Schrodinger Bags

- Hol vagy? Rossz vonatra szálltál? - tette fel L a kézenfekvő kérdést.

Tudtam, nem lehetek rossz vonaton. De Prágában se lehettem.

Kihajoltam. Egy vasutas közeledett a messzeségből.

- Helló! - szólítottam meg tíz perc múlva, amikor odaért - Prague?

- Buhahua - mondta az ember, legyintett és továbbment. Még jobban kihajoltam.

Pardubice - olvastam. Már nem tudom, miért, de egyszer sétáltam Pardubicében. Szép főtere van és jó száz kilométerre található Prágától. Aggódni kezdtem. Hogy fogunk három perc alatt megtenni száz kilométert? Ennyire jó lenne a cseh vasút?

Aztán telefonált L:

- Hatra érkezel.

Mint kiderült, a Budapestről nyolckor induló szerelvény nagy része négyre ér Prágába, de a hálókocsik hatra. Csak erről a MÁV nem szólt semmit.

Visszavetkőztem pizsamára, gondolatban bocsánatot kértem a kalauztól és a MÁV-ot meg Elvirát átkozva követtem Yoda példáját és aludtam Prágáig.

Yodüsszeia II - Hálókocsival Budapestrôl Prágába

Felbûvészkedtem magam a hálókocsira. Nagyobb teljesítmény volt, mintha haskeleppel röptettem volna fel magam.

Vállamon Yoda lógott dobozában. Kezemben a bôrönd (könnyû, 8 kilós, ronda piros masnival). Hátamon a hátizsák. Kezemben kis szatyor a vacsorával. Közben kapaszkodtam.

A hálókocsik régivágású, békebeli helyek. A folyosó végén megálltam és vártam a kalauzt. Itt utasokat a hálókocsikalauz (steward) odavezeti fülkéjükhöz. Kinyitja nekik a fülkét, ha kell, megcsinálja az ágyat-széket. Gondoskodik az utasról. Furcsa módon ez a kopott k-európai hálókocsikon is így van. (A precíz szovjet egységekrôl nem is beszélve.)

Én is tudtam a kötelességem és bemutatkoztam cseh védangyalomnak. A ropogós eurobankó gazdát cserélt, ettôl kezdve mindössze Yoda dobozára kellett ügyelnem.

- Reggelire kávét vagy teát kér?

- Kávét.

- Harminc perccel érkezés elôtt viszem. Elôtte tíz perccel szól majd az ébresztô.

(Az ébresztô és a reggeli kávé is általában benne van a hálókocsijegy árában.)

Körülnéztem fülkében, majd letérdeltem és elkezdtem az államat keresgélni.



A Keleti kalkuttai keletéből pár pillanat alatt Európába kerültem. Vagy egy luxus kalkuttai hálókocsiba, ahol angol utazók és maharadzsák szelik át a végtelen távolságokat mangólasszit kortyolgatva, miközben a mezôn robotoló páriák tisztelettel süvegelik meg az elrobogó expresszt.



Akárhol is voltam, nem a MÁV-hoz tartozott.

A ropogós, fehér ágynemûnek örültem. A bekészített vizespalack kedves gesztus volt. A wc és a miniatûr zuhanyozó viszont a keleti kényelem csúcsa volt. Természetesen volt ropogós tiszta törölközô és gyárilag csomagolt szappan is. Meg fogmosóvíz. És két konnektor.

Elhelyezkedtümk Yodával és elszenderedtünk. Egy valamitôl féltem: attól, hogy egy zökkenônél felébredek és rájövök, ez csak egy jó álom volt.

A kispesti nehézipar romjain

(Megjegyzés: a fényképek egy másik kirándulás alkalmával készültek.)

- A brmmmmmmm vágányra brsdfhkdkkmmmm gmdmmat érkezik. A mmmmmzzzzz mellett mmmmmm mmmmmzzzzannnnak.

Fél órája nem láttunk senkit. Vasárnap reggel a gyárnegyed elhagyatott volt. A hangszóró rekedt hangja hosszan keringett a téglafalak között.

1900-tól gyártott itt traktorokot a Hoffher gyár, amit a helybeliek nemes egyszerûséggel csak Hoffernek neveztek. Az osztrák származású gyártulajdonos jó gépeket gyártott. Úgy tudom, egyes vidékeken a traktort egy idôben Hoffernek mondták.



A hadiüzemmé alakított gyárat szovjetek ostromolták a második világháborúban. Ötvenhatban felkelôk lôtték innen a belváros fele haladó tankoszlopokat.

A csarnokokban traktorok, mezôgazdasági gépek és jármûvek készültek. A névváltozások ellenére a helybeliek csak a Hofferrôl beszéltek.

A vasútállomásról munkások tömegei érkeztek a gyárba. Mások villamossal jöttek.



Vasárnap csend volt.
Hétfôn visszajöttünk. Ekkor már volt egy kis mozgás: egy épületben ma is öntöde mûködik. Egy üzemcsarnokból gyerekgyár lett: gyermekvédelmi szervek irodái költöztek ide. Egy gigászi csarnokból raktár lett. Az összeszerelô-csarnok eltünt és egy autókereskedés költözött a helyére. Valahol az épületlabirintusban egy munkásszálló is meghúzódik.

A többi épület kísértgyár a szellemvasút mentén. Néha eldöcög egy-egy szerelvény Lajosmizse fele, megszokásból megáll és akkor a hangosbemondó gurgulázik egy kicsit.



A rozoga felüljáróról körbenéztünk. Lehetne itt egy nagy parkoló, járhatna a villamos és az emberek innen pillanatok alatt -a menetidô ma is csak húsz perc - beérnének a Nyugatiba.

Ábrándozásomból Yoda vert fel:

- Gazdi, bilibe ér a kezed. Különben sem szeretek téglára pisilni.