Yodüsszeia - Hlavni Nadrazi

Ültünk a pályaudvaron. Meglepô dolog volt, tekintve, hogy a Keletiben sose ültünk volna le. A prágai fôpályaudvaron viszont le lehetett ülni.

Nem volt sok ülôhely. Ez tízig nem számított. Volt bolt, kávézó és wifi.

Meg tisztaság. Egy pályaudvar mindig is fura alakok gyûjtôhelye. Ehhez képest a Hlavni Nadrazi egy kulturált hely volt, ami sikeresen engyensúlyozott a csavargótanya, bevásárlóközpont és pályaudvar funkciók között.

A boltok és az emberek láttân nem volt meg bennem az a Keleti pályaudvarból ismerôs érzés, hogy olyan nyavajâkat kaphatok el, amiket a világon csak egy kórházban tudnak gyógyítani és ott is csak amputációval.

A pályaudvar modern része tökéletes volt. A régi, gyönyörû, szecessziós épûlet omladozott és az alapítò Ferenc Józska eképét leszarták a legyek.

Mi most keveset törôdtünk vele: fáradtak voltunk és vártuk az éjféli vonatot, hogy hazamenjünk.

Yodüsszeia - Intermezzo

Valami ismerôs érzés motoszkált bennem reggel óta, de nem tudtam megragadni.

- 120 korona - mondta a kereskedô.

Fizettem.

A kereskedô eltette az aprót és elköszönt, miközben a hatizsákomba pakoltam a péksüteményeket.

Ekkor megláttam egy csokis süteményt.

- Vigyèl el! - kérte a süti.

- Mennyi? - kèrdeztem.

- 45 - írta ki a pénztárgépre.

- Ugye elviszel? Yoda is szeretni fog...

Fizettem. A boltos zsebretette a pénzt; nem a pénztárgépbe.

Számlát se adott.

Hazaértem.

Yodüsszeia - Prága - elsô benyomás

- Büdös van - morgott Yoda.

- Dohányoznak - feleltem.

- Mindenki?

- Nem, te se dohányzol és mi se.

A dohányozni tilos tábla alatt cigizô reptéri alkalmazott csak azért nem gyújtott egyik cigarettájával a másikra, mert csutkáig szívta a bagót.

Átmentünk a reptéri busz (Airport Express) megállójába. Itt is tilos volt dohányozni és csak hárman füstölögtek a hat várakozó közül. Az AE egy zseniális találmány. Budapesten is volt valamikor, de megszünt. Az AE egy közvetlen gyorsjárat a reptér és a föôpályaudvar között. Az AE-nek van négy megállója és általában a légkondi is mûködik benne. Most meleg volt, így a légkondi döglötten hörgött. De legalább nem dohányoztak benne.

Az AE 60 korona fejenként, 30 Yodának, ami fele egy taxi költségének. A buszvezetô rávigyorgott a Mesterre, a Mester telepatikusan babrált valamit a buszvezetô agyán:

-A kutya nem fizet - mondta a pilóta.

Kevesebb, mint fél óra múlva már a csomagmegôrzôt kerestük.

Gyorsan megszabadultunk a bôröndöktôl, Yoda haverkodott a csomagos emberrel, aztán kilêptünk a pályaudvarról a dohányfüstbe.

Prágai zacskó

Megjegyzés: az alábbi bejegyzést még Prágában kezdtem el írni elegáns hotelszobámban a Yodüsszeia alatt, de már nem volt időm blogolni.


Amint lehetett, elindultunk felderíteni a környéket. A diplomatanegyednek nevezett harmincas-ötvenes években emelt városrészben és a szomszédos egyetemi negyedben rengeteg park, zöld felület volt. Jól esett erre sétálni még este és szemerkélő estében is.



Minden parkban, minden zöldebb utca bejáratánál volt zacskóoszlop, ahonnan lehetett potyadékgyűjtő zacskót szerezni. Szeretem feltöltve tudni zacskókészletemet, ezért húztam egyet.

Meglepődtem.

A készség két részből állt.
Volt benne egy papírzacskó (a végterméknek) és egy papírtálca.

A rajzos illusztráció szerint a papírtálcával kellett felvenni mindazt, amit az eb elpotyogtatott, be kellett csúsztatni a zacskóba, majd az összehajtott zacskót belepottyantani a szemetesbe.

Minden reciklált papírból készült.



Ennek ellenére nem tetszett.

Amíg az eb kopogósat potyogtat, a rendszer tökéletes. (Bár nem vagyok biztos abban, hogy selymes fűből miként lehet tálcára bűvészkedni az apróbb bogyókat. Esetleg hagyományosan, zacskó használatával - bár akkor ugyanott vagyunk, mint a hagyományos megoldás esetében. (Hagyományos megoldás alatt nem azt értem, hogy otthagyom, mint eb a Szaharát, hanem azt, hogy zacskóval felveszem, a zacskó száját bekötöm, a zacskót kidbom.)
Ideális esetben a papírzacskó a tartalmával együtt gyorsan lebomlik, szemben a műanyagzacskóval, ami évtizedekig, akár évszázadokikg is őrízheti tartalmát - hacsak nem gyorsan lebomló zacskót használunk.

Komolyabb gond, hogy puhább, esetleg folyósabb állagú vétermék begyűjtése fűből tálcával kivitelezhetetlennek tűnik. Az nem takarítás, hanem maszatolás. Szó szerint.

Az már csak "hab" a tortán, hogy a papírzacskó nem zárható, így az illatmolekulák szabadon áramolhatnak ki belőle.

Az is igaz, hogy aki sokat ügyeskedik a tálcával, előbb utóbb nagyon szerencsés is lesz... főleg, ha van nála folyékony szappan.

Yodüsszeia X - újrázás

Álltunk a sorban és vártuk, hogy ismét kikérdezzenek minket a biztonságiak. A sor elején álltam, a sor végén volt a hetvenes házaspár, legalábbis az első tíz percben. Aztán valahogy előttem álltak.

A mögöttem állók humorba folytották frusztrációjukat. A sor rázkódott a röhögéstől, ahogy “szinkronizálták” a közrend éber őreinek a kérdéseit:

- Ez a maga felesége?

- Biztos benne?

- Teljesen biztos?

- Honnan tudja?

Amikor sorra kerültünk Yodával, alig bírtam visszatartani a kirobbanó nevetést.

- Ez a maga kutyája?

- Biztos benne?

- Mióta ismerik egymást?

- És, és ez a maga gazdája?

- Biztos benne?

- Rendszeresen viszi sétálni?

- És olyankor ki vigyáz a bőrőndre?


Akkor kezdtem gyanakodni, amikor a beszállókártya mellé étkezési utalványt is kaptam. Valószínűnek tünt, további késésre lehet számítani - csak a Delta el akart hozni minket a Diplomatból, nehogy még egy éjszakát kelljen fizetnie.

Az étkezési utalvány most csak 140 korona értékű volt. Mivel úgy éreztem, késni fog a gép, Yodával így a tervezettnél többet sétáltunk az erdőben, majd átestünk az útlevélkezelésen (zöld gomb, mehet) és mentünk ebédelni.

A prágai reptéren nagyjából úgy lehet 6 euróból (kb ennyit ér 140 korona) ebédelni, mint Ferihegyen - ha az ember nem ismeri a terepet. Többen panaszkodtak, hogy a pénzből csak egy szendvicsre futotta. Mi azonban Yodával már rutinos utazók voltunk. Elsétáltunk a méregdrága éttermek mellett (két pár virsli sörrel akciósan nyolc euró) és egy terem végében bekanyarodtunk a menzára. Mivel itt evett az egész személyzet és az összes pilóta, bíztam a helyben.



Knédlit kértem a pultnál, a tálcámra tettem egy kis gyümölcsöt, süteményt, üdítőt, majd fizettem. Még mindig túl sok volt a pénzem, így a pénztároshölgy hozott pár doboz kekszet is. Megebédeltünk, majd elsétáltunk a kapuhoz.

Az itt tolongó éhes utasok mind a repülőt nézték, amit egy lapos járgány vontatott lassan a csáphoz.

A Delta járat további két órát késik - mondta be a hangos.

- Csak a levegőben ne vontassák! - sóhajtott egy utas, én pedig ekkor már biztos voltam benne, le fogom késni az utolsó Salt Lake Citybe induló gépet is.

Yodüsszeia IX - Hotel Diplomat

- Holnap reggel hét harminckor indul a busz a reptérre. Nem várunk senkire - mondta határozottan a Delta képviselője, a járat törlése után és mielőtt elindultunk volna Prágába a Hotel Diplomatba.



A Hotel Diplomat valamikor a prágai szállodák koronázatlan királya volt. Koronázatlan, mert itt helyezték el a testvéri szocialista országokból érkező vendégeket, akik nem igazán voltak monarchisták.



A négycsillagos panelmonstrumból a legutóbbi felújítás során kellemes gigaszállodát csináltak, ahova tömegével érkeznek az üzletemberek és a csoportok. Itt kaptunk egy barátságos szobát Yodával. A szobában egyetlenegy részlet fogott meg nagyon: az íróasztalhoz háromféle konnektor tartozott. Volt egy kontinentális európai, egy brit és egy amerikai. Száztíz volttal. Azt hiszem, komolyan gondolták az üzletember vendégeket.



A szálloda az egykori diplomatanegyed Bauhaus és sztálinbarokk házai, a hadügyminisztérium (lásd fenn) és a prágai műegyetem épületei közül emelkedett ki. Yodával szerettük a negyedet. Széles utcák, érdekes épületek és sok fű - tökéletesen éreztük magunkat.



Egy valami hiányzott boldogságunkhoz: a New York-i járat. A reggeli séta után leadtam kulcsomat a recepción.

- Ugye, hét harminckor lesz a Delta transzfer?

- Most telefonáltak, hogy kilenc harminckor megy a busz.

A recepciós faarccal, kérés nélkül adta vissza a kulcskártyát, mi pedig sétáltunk egy keveset a környéken, de most se vettünk Maseratit a sarki boltban, viszont kilenckor már a buszon ültünk.

A negyed órával korábban induló buszt az egyik utas csak azért érte el, mert nagyon gyorsan tudott futni.

De legalább úton voltunk a reptérre.

Yodüsszeia VIII - A reptéren

- A Delta járat tíz percet késik, a takarítószemélyzenek több idő kell a gép kitakarításához.

Óriási légörvényeket vizionáltam, melyek össze-vissza dobálják a gépet az óceán felett, miközben a poharakból kiömlő narancslé összekeveredik a rémült utasok fejéről lerepülő (pa)rókákkal. Hozzáképzeltem egy undortól zöld arcú cseh takarítószemélyzetet, akik pajszerral feszegetik le az üléstámlákat még görcsösen harapó műfogsorokat.

De erről szó sem volt.

Érkezés után, mielőtt becsekkoltunk volna, találtunk egy erdőcskét, ahol Yodával boldogan szaladgáltunk, majd elindultunk megkeresni a repülőt.

Megtaláltuk a kaput. Itt átestünk az utolsó ellenőrzésen (szandál le, Yoda ki), megnézték a folyadékjaimat, táskámat, majd letelepedtünk. Olvasni kezdtem.

Arra riadtam fel, hogy újabb negyedórás késést mondják be a hangosba. Ránéztem órámra: lassan be kéne szállnunk. Enni kezdtünk egy almát.

Még kértek egy kis türelmet.
Majd délben megszólalt a hangos:

- Apróbb műszaki probléma merült fel, délután ötkor indulunk. A Delta minden egyes utasának nyolc dollár értékű ebédjegyet biztosít.

A lilapólós felnézett laptopjából.

- Délután ÖT?

- Igen - feleltem neki -, sokkal jobb, mint a reggel öt - nem tudtam, hogya próféta szól belőlem.

Míg az emberek döbbenten magukbazuhantak, mi Yodával felmarkoltuk ebédjegyünket és kimentünk a reptérről. Egy morc finánc ellenőrizte útlevelemet és gyanakodva méregette Yodát.

Ne most! - néztem fel az égre. Más se hiányzott volna, hogy akkor kezdjenek el szívozni a Mesterrel, amikor meg se jött és el se ment. A finánc végül megkegyelmezett, megnyomott egy gombot és valami zöld fény gyulladt fel, mi pedig kisétáltunk a reptérről. Egyenesen vissza az erdőbe.

Egy órán át elemeztük a cseh fenyők lelkivilágát, majd visszamentük a reptérre. Útlevélellenőrzés, gomb, zöld fény, majd ebéd. Aztán visszasétáltam a Deltához.

- Valami újság?

- Nem hallotta? Törölték a járatot. Az előcsarnokban a Delta-pultnál kell jelentkezni és ott adnak szálloda- és vacsoravouchert.

Elindultunk. Útlevélellenőrzés. Gomb és zöld fény. Sor a Deltánál. A sor végén idős, hetvenes házaspár állt. Mire körülnéztem, már mögöttem álltak a sorban. Egy óra múlva már szállodavócserrel és új beszállókártyával felszerelve szálltunk fel a buszra, ami elindult vissza Prágába.

Yodüsszeia VII - Taxival a reptérre

Taxishiénák. Gyanutlan és ártatlan turisták vámszedői. Reptérre menet városnézést tartó pilóták. Megbuherált taxiórák - ez nem Budapest, ez Prága.

Amikor többet jártam Prágába, mindig a pár céget használtam. Hívtam őket telefonon és jöttek.

Azóta változott pár dolog. Az AAA taxinak lett egy csodás weboldala, ahol SMS-ben is lehet taxit rendelni. Vagy online. Esetleg telefonon.

Egy ismerősöm jóvoltából volt egy kedvezményes kuponom is: 45% kedvezményre jogosított a reptérre menet. A papír szerint a kupon drosztokon és telefonos rendelés esetén volt érvényes.

Odabattyogtunk hát egy, az AAA drosztján várakozó AAA taxihoz. A pilóta lelkesen olvasott valamit.

Kopogtam.

Ablak le.

- Szabad?

- Igen - lapozás.

- Reptérre?

- Igen.

- Van egy kuponom - lóbáltam meg a 45%-ot.

- Akkor hívjon taxit telefonon. Ablak fel. Lapoz.

Már kezdtem elfelejteni, milyen kedves emberek dolgoznak a cseh szolgáltató szektorban.

L csak pislogott.

Telefon elő, taxi hív. Bemondom hol vagyunk. Öt perc múlva jött a taxi.

- Jó reggelt! - köszöntem - Van egy kutyám.

- Jézus Mária szent József - sorolta a taxis a Szentek Életét - Allergiás vagyok. A kutya a dobozban marad a térdén.

A térden tartott kutya nem okoz allergiát, gondoltam, de nem szóltam semmit. Az ő taxija, az ő szabályai. Szerintem attól félt, Yoda megjelöli a taxiját. Ölembe vettem a dobozt és néztem ki az ablakon.

Budapesthez hasonlóan Prágában is rejtélyes szövegekkel és egyértelmű piktogramokkal jelölik a repteret. Van, hogy hletiste (repülőtér), van, hogy a légikikötő neve, Ruzyne van kiírva.

Fél óra alatt kiértünk.
A taxis boldogan tette zsebre a borravalót. Úgy tünt, sikerült meggyógyítani az allergiáját és szükség esetén boldogan fuvarozna minket tovább.

Ekkor még nem is gondoltam arra, hogy hamarosan alkalma lenne rá. Mit sem sejtve Yodával bementünk a reptérre.

Yodüsszeia VI - Vencel téri emlék

Lassan bandukoltunk lefele a Vencel téren, meg-megállva, lábat emelve (Yoda). Nézegettük a házakat.

Megcsodáltam a szecessziós szállodákat, a fényes portálokat. Egy bizonyos épületet kerestem.



- A Melantrich-házat keresd! - mondta J, a prágai emberünk sok évvel ezelőtt a telefonba. Legnagyobb meglepetésemre az első járókelő, akit a Melantrich-ház felől kérdeztem, egyből megmutatta az épületet.

Most is könnyen megtaláltam az art deco palotát. Több évvel ezelőtt itt töltöttem - munkával - a születésnapomat. J, a prágai kapcsolat két knédliebéd között büszkén mutogatta irodáját és a házat.

J végtelenül precíz ember volt. Anyanyelvén is lassan, tagoltan beszélt, de ha átváltott angolra vagy spanyolra, még jobban lelassult. Minden egyes hangot megfontolt, majd lassan, lassan kiejtette a száján. A hang kis koppanással landolt a földön és csatlakozott az előző szótaghoz.

Többen határozottan állították, hogy J hangja a hangsebesség felével terjed. Mások ezt tudománytalan badarságnak bélyegezték. Szerintük maximum a negyedéről lehetett szó. Kedvező körülmények között.

J azonban sosem hibázott. Mindent precízen lejegyzett - lassabban, mint ahogy beszélt -, de minden, amit tett végtelenül pontos volt.

J tipikus cseh kispolgárnak vallotta magát.

- Középre szavazok és sok sört iszom - foglalta össze életfilozófiáját.

A korosodó férfi megfiatalodott, ahogy fel alá rohangált a folyosókon. Elmagyarázta, hogy az épületet egy szocdem kötődésű nyomda vásárolta meg és ők építették át jelenlegi formájára 1922-ben. Ők nevezték el Melantrich-háznak. Melantrich nem egy rettenetes trópusi betegség és még csak nem is egy balos cseh újságíró, hanem egy reneszánsz cseh nyomdász volt.

J felrohant a lépcsőn az irodájába. Az iroda a Vencel térre nézett és volt egy kicsiny erkélye.

J imádta az erkélyét. Nem a kilátás miatt, bár az sem volt rossz, hanem egészen más okból. Büszke volt rá, hogy az övé, hogy kimehet rá, hogy ihat rajta egy kávét. Hogy íróasztalától ránézhet.

Erről az erkélyről kiáltották ki a cseh köztársaságot a bársonyos forradalom alatt - mondta J.

- Itt állt Havel és innen beszélt - folytatta J és éreztem, őszintén meghatódik -, itt született meg újra Csehország.

A Melantrich-házban ma egy Marks and Spencer található.

Yodüsszeia V - Prágai intermezzo

Álltam a Vencel téren egy oszlopnál és vártam, hogy Yoda befejezze a lábemelést. Egy fekete fickó állt a szemerkélő esőben egy ernyő alatt. Ahogy Yoda emelte a lábát, arra gondoltam, biztos egy szőke prágai lányt vár reggel hétkor, hogy valami meleg helyre utazzanak, ahol nem esik az eső.

Két olasz turista lépett hozzám a Vencel tér sarkán és megkérdezték, hol az óváros.

Béna turisták lehettek, elképesztő precizitással választották ki ama három ember egyikét a korareggeli Vencel téren, akik nem őslakosok. (Az egyik L volt, a másik a fekete, a harmadik én. Yoda szerintem pontosan tudja, hol van a prágai óváros, de nem szeret idegenekkel beszélni.)

Elmentek a tér végéig - mutattam a Vencel teret - és a végén a sikátorokon át eljuttok a Károly-hídig. De én se vagyok idevalósi - tettem hozzá.

Ekkor az afrocseh közbeszólt angolul:

Jól mondja, egyenesen a tér végéig és utána kicsit jobbra egyenesen.

Rosszabbpont az olaszoknak: csak ketten voltunk L-lel a Vencel téren, akik nem odavalósiak voltunk.

Yodüsszeia IV - Hajnali prágai csók

Csörr - mondta valami. Kinyitottam a szemem. A valami tovább hajtogatta a magáét. A fejem mellett megtaláltam a vonat beépített ébresztőórájának a kikapcsológombját. Kikapcsoltam.

Csörr - folytatta a vekker. Két személyre lett véve a hálókocsi, így az emeleten is csörgött az ébresztő. Felmásztam és Tarzanként lengve a hálókocsiban kikapcsoltam.

Csend lett.



Yoda megönnyebbülten folytatta az alvást. Mire felöltöztem, megjelent a hálókocsikalauz a reggelivel. Kávé, péksütemény.



Reggeliztünk, majd pár perccel később befutottunk Prágába. A kalauz előzékenyen letette bőröndömet. Lemásztam Yodával és Prágában voltunk.



A vasútállomások általában fura alakok gyűjtőhelyei. Prágában, szemben a budapesti Keletivel az állomás döbbenetesen kulturált hely volt. A hatalmas szecessziós csarnokokhoz a közelmúltban új épületeket ragasztottak. Volt itt irdatlanul nagy könyvesbolt, kávézók tömege, metrólejárat és nagy-nagy tér. Meg csomagmegőrző, ahova L-lel, aki reggel négy óta lelkesen várt, betettük a bőröndömet, majd elindultunk sétálni.

Eleinte az állomást körülvevő parkban sétáltunk, hogy Yoda kiélvezze a friss, harmatos füvet és Prágát is beiktathassa azon városok sorába, ahol pisilt.



Ekkor láttuk meg a szobrot. Kevés olyan várost tudok elképzelni, ahol ilyen szobor állhat. A szobrot valamikor a hatvanas években emelték, de ennek ellenére benne van a Kafkától Haseken és Capeken és Formanon át a Havelig ívelő cseh szatirikus humor. Egy ilyen szobrot Budapesten félek, kevesen értenének meg. Bezúzatának és minden este vörös festékkel öntenének le.

A szobor egy felszabadító szovjet katonát és egy felszabadított cseh katonát ábrázol. (Sajnos szemerkélő esőben nem sikerült jobb képet készítenem a szoborról, jobbik fényképet Jaime Silva készítette.) A katonák szenvedélyes (testvéri?) csókban forrnak össze. Ezért is Testvériség a szobor neve. Természetesen lehet úgy is értelmezni a szobrot, ahogy annak idején tették: a nagyobb szláv testvér megmenti a kisebbet és csókkal köszönti.



Nehéz nem észrevenni az alkotásban az iróniát: a megtermett szovjet katona - virággal a kezében és davajgitárral a vállán - erőteljesen lesmárolja az alázatosan engedelmeskedő, kisebb cseh gyalogost.

- Csinálhatunk mi itt valamit? - sugallja a cseh katona tartása, ami meglehetősen jól kifejezi annak a kornak a történelmét.

Szeretem Prágát.

Yodüsszeia III - Éjjeli rémület

Csör-csörr-csörr-csörr - mondta vekker. Kinyitottam a szemem. Fél négy volt. A vonat állt valahol.

Talpraálltam. Néztem. Próbáltam fókuszálni. A világ kezdett alakot ölteni, már ha világnak van reggel háromharminckor alakja. Ha van akkor egyáltalán világ.

- Ezért kapta a ropogós Euróbankót, hogy ne ébresszen fel - dohogtam a hálókocsikalauzt szídva.

A MÁV információsa azt mondta, a vonat reggel négyre ér Prágába. Elvira, a szeszélyes mávos nőszemély hasonló információt adott.

Kinn csend volt - mi a fenét várok háromharminckor reggel?

- Ez még nem lehet Prága - szögeztem le.

Felöltöztem. Összepakoltam. Felébresztettem Yodát, aki méltatlankodva vette tudomásul az inzultust.

Csörr - mondta a telefonom. L volt, aki pont Prágában volt és megígérte, hogy reggel négyre kijön elém a pályaudvarra.

- Szállj le, Prágában van a vonat! - mondta L.

- Nem szállok le. Ez a vonat nincs Prágában.

- De itt van. Látom.

- De ez a vonat nincs Prágában, én is látom.

Ebbe a dilemmába Schrödinger macskája is belezavarodna. Yoda azonban bebizonyította, hogy ő nem Schrödinger macskája: visszamászott a dobozába és aludt tovább.

Schrodinger's cat sleeps here... by ribizlifozelek
Browse Schrodinger Bags

- Hol vagy? Rossz vonatra szálltál? - tette fel L a kézenfekvő kérdést.

Tudtam, nem lehetek rossz vonaton. De Prágában se lehettem.

Kihajoltam. Egy vasutas közeledett a messzeségből.

- Helló! - szólítottam meg tíz perc múlva, amikor odaért - Prague?

- Buhahua - mondta az ember, legyintett és továbbment. Még jobban kihajoltam.

Pardubice - olvastam. Már nem tudom, miért, de egyszer sétáltam Pardubicében. Szép főtere van és jó száz kilométerre található Prágától. Aggódni kezdtem. Hogy fogunk három perc alatt megtenni száz kilométert? Ennyire jó lenne a cseh vasút?

Aztán telefonált L:

- Hatra érkezel.

Mint kiderült, a Budapestről nyolckor induló szerelvény nagy része négyre ér Prágába, de a hálókocsik hatra. Csak erről a MÁV nem szólt semmit.

Visszavetkőztem pizsamára, gondolatban bocsánatot kértem a kalauztól és a MÁV-ot meg Elvirát átkozva követtem Yoda példáját és aludtam Prágáig.

Yodüsszeia II - Hálókocsival Budapestrôl Prágába

Felbûvészkedtem magam a hálókocsira. Nagyobb teljesítmény volt, mintha haskeleppel röptettem volna fel magam.

Vállamon Yoda lógott dobozában. Kezemben a bôrönd (könnyû, 8 kilós, ronda piros masnival). Hátamon a hátizsák. Kezemben kis szatyor a vacsorával. Közben kapaszkodtam.

A hálókocsik régivágású, békebeli helyek. A folyosó végén megálltam és vártam a kalauzt. Itt utasokat a hálókocsikalauz (steward) odavezeti fülkéjükhöz. Kinyitja nekik a fülkét, ha kell, megcsinálja az ágyat-széket. Gondoskodik az utasról. Furcsa módon ez a kopott k-európai hálókocsikon is így van. (A precíz szovjet egységekrôl nem is beszélve.)

Én is tudtam a kötelességem és bemutatkoztam cseh védangyalomnak. A ropogós eurobankó gazdát cserélt, ettôl kezdve mindössze Yoda dobozára kellett ügyelnem.

- Reggelire kávét vagy teát kér?

- Kávét.

- Harminc perccel érkezés elôtt viszem. Elôtte tíz perccel szól majd az ébresztô.

(Az ébresztô és a reggeli kávé is általában benne van a hálókocsijegy árában.)

Körülnéztem fülkében, majd letérdeltem és elkezdtem az államat keresgélni.



A Keleti kalkuttai keletéből pár pillanat alatt Európába kerültem. Vagy egy luxus kalkuttai hálókocsiba, ahol angol utazók és maharadzsák szelik át a végtelen távolságokat mangólasszit kortyolgatva, miközben a mezôn robotoló páriák tisztelettel süvegelik meg az elrobogó expresszt.



Akárhol is voltam, nem a MÁV-hoz tartozott.

A ropogós, fehér ágynemûnek örültem. A bekészített vizespalack kedves gesztus volt. A wc és a miniatûr zuhanyozó viszont a keleti kényelem csúcsa volt. Természetesen volt ropogós tiszta törölközô és gyárilag csomagolt szappan is. Meg fogmosóvíz. És két konnektor.

Elhelyezkedtümk Yodával és elszenderedtünk. Egy valamitôl féltem: attól, hogy egy zökkenônél felébredek és rájövök, ez csak egy jó álom volt.

Yoda vonatozni fog

Prágába autóval szerettünk volna menni. Beülünk családilag a kocsiba, Yoda elfoglalja navigátori helyét. Útközben megállunk Cesky Krumlovban, majd Prágában megszállunk, moravski vbravecet és knédlit eszünk és szeretjük a világot.

Hirtelen aztán meglódultak a dolgok. Azonnal vissza kellett mennünk Yodával Salt Lake Citybe. De azonnal. A Delta döbbenetesen normális volt: minden morcoskodás nélkül visszaadta Salt Lake City - Madrid repjegyünket (igen, mentünk volna) és azonnal átkönyvelt minket az elsô gépre, amin volt szabad hely.

A következô órák intenzív gondolkodással teltek: hogyan jussunk el Prágába. Eleinte autóban gondolkodtunk, de végül megkérdeztem a MÁV-ot. Nem tünt vonzónak kocsiba ülni szerda este és csütörtök reggelre megérkezni a reptérre, faképnél hagyni a sofôrt és repülni. A vonat jobbnak tünt. (Yodát nem engedik buszozni.) Természetesen az sem lelkesített, hogy Yoda dobozban döcögje végig a Budapest-Prága távot, de az se tünt jobb perspektívának, hogy egész éjjel üldögéljek egy székben és várjam, kizsebelnek-e. Megkérdeztem a hálókocsit. Volt. Lehetett kutyát vinni, ha minden hálókocsitárs beleegyezik.

- A kutyával lefoglalhatok magamnak egy egész hálókocsit?

- Igen. Kell vennie két hálókocsijegyet, az 2x21 Euró, egy menetjegyet, ami lehet kedvezményes és egy kutyajegyet, ami egy teljesáru jegy fele. Összesen 130€. Euróban is lehet fizetni.

Végre egy értelmes MÁV-os. Nem a MÁV-ról lenne szó, ha két apróbb változásra nem került volna sor. Egyfelôl kellett venni még egy menetjegyet a hálókocsiba, másfelôl rosszul adták meg a vonat érkezésének idejét. De már megszoktam, hogy a hivatalos valóság mást, mint a tapasztalati valóság.

A lényeg, hogy Yoda hamarosan vonatozik. 

Garázsromantika

Prágából indulunk majd vissza New Yorkon át Salt Lake Citybe. Terveink szerint két éjszakát majd Prágában töltünk. Sétálunk egyet, megmutatjuk Yodának a Károly-hidat, ő lepisili és mind boldogok leszünk.

Ma lefoglaltam a szállodai szobát. Prágáig Yodával együtt öten megyünk. Egyikünk tolószékben - így az átlagosnál picivel komolyabb logisztikai feladat volt szállásunk lefoglalása. Kelet-Európában időnként megesik, hogy a mozgáskorlátozott szobákat a szálloda padlásterében alakították ki - a lift pedig nem megy fel oda, csak egy csigalépcső. (Viccen kívül, régebbi budapesti négycsillagos szállodák mozgáskorlátozott szobáiba gyakran nem fér be a motoros tolószék.)

Kicsit olyan ez, mint a Szent István bazilika (székesegyház) mozgáskorlátozott liftje: van, de üzemen kívül. Kilenc éve. Állandóan.

Hosszan válogattam szállodák között. Legyen reggeli! Ne legyen nagyon messze - nagyon jó ajánlatokat láttam 30 km-re Prágától. Ha van a közelben kerekesszékkel megközelíthető metróállomás, még jobb. (Prága egyik metróvonalának összes állomása akadálymentes.) Ha pedig mindezért nem kérnek sokat, még jobb.

Végül kompromisszum született: belvárosközeli szállodát választottam - jó tömegközlekedés nélkül. Majd taxizunk. Írtam egy emilt a szállodának, hogy tényleg akadálymentes-e, mi a helyzet Yodával és hogy vállalnak-e reptéri transzfert. Két órán belül válaszoltak. Annyira meghatódtam, hogy azonnal lefoglaltam a két szobát.

Foglalás közben a szálloda felkínált mindenféle egyéb szolgáltatást. Ez teljesen megszokott dolog. A körítés is, ahogy ajánlották az extrákat: akarjuk-e kellemesebbé és romantikusabbá tenni tartózkodásunkat?

Ilyenkor általában hajókirándulást, városnézést, száz szál vörösrózsát, behûtött pezsgôt ajánlanak. Mi most azonban más ajánlatot kaptunk romantikus szolgáltatásként:

- Kérünk-e garázst az autónak?

Vonatjegyvétel online

Keleti Railway Station
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem. Nem vagyunk otthon. Csak egy családi blogban olvastam egy érdekes történetet.
A főszereplő majd valamikor márciusban Prágába kell utazzon. Vonattal akart menni. A 21. században interneten szeretett volna jegyet venni Budapest-Prága viszonylatban.

Mielőtt a t. olvasó elkezdené a körmét rágni izgalmában, hogy ez sikerült-e, elmondom, nem.

A MÁV menetrendje rengeteg vonatot ajánlott, sok átszállásost, korán indulót és későn érkezőt, ugyanúgy, mint az Expedia, csak átláthatatlanabbul. Árat már nem mondott.

Aztán kiderült, miért:

ELVIRA alapvetően belföldi utastájékoztatási rendszer. A nemzetközi díjszabás még a belföldi díjszabásnál is sokkal bonyolultabb: országonként, vonatonként, viszonylatonként más és más, gyakran változik. Egyszóval nehezen algoritmizálható és még nehezebben tartható naprakészen.

Bevallom, azt hittem, a nemzetközi repülőutaknál nehezebben algoritmizálható és naprakészen tartható rendszer nincs. (Jó, a MALÉV kicsit idejétmúlt honlapját most hagyjuk.)

A történetnek nincs vége. Van egy jó kis online utazási iroda, ahol 256 dollárért, 18 dollár kezelési, plusz postaköltségért meg lehet venni ezeket a nehezen algoritmizálható jegyeket.

Hősünk ezután megnézte az Expediát: 176 dollár egy retúr jegy. Hasonló árban volt jegy a MALÉV-nál is.

A történetnek itt vége is lenne, de én nem nyugodtam. Megnéztem a német vasutak honlapját - ott se lehet Budapest-Prága jegyet venni. Nem nyugodtam - lehetetlen, hogy csak egy általában büdös és lassú nemzetközi jegypénztár áruljon ilyen jegyet!

Keresgéltem. Egy másik MÁV oldalon találtam egy jó ajánlatot. A kevésbé kihasznált nappali vonatokra van pár akciós jegy 19 Euróért. Ugyanitt leírta a MÁV, hogy ez a nehezen algoritmizálható jegy rendes áron, másodosztályon oda-vissza 90 Euró. (CSAK forintban fizethető!) 25000 Ft, egy tizessel olcsóbb, mint a repülő, de CSAK nemzetközi jegypénztárban megvehető. (Emlékszem, amikor én vettem lassú és büdös jegypénztárban jegyet, még útlevelet is kellett mutatnom.) Online nem árulnak ilyet, mert nehezen algoritmizálható az a 90 Eur.

A vonat hét óra. A repülő egy és egy negyed óra. A repülő kényelmesebb. Gyorsabb. Meg lehet venni karosszékből is a jegyet, ami ezek szerint könnyebben algoritmizálható.