Fuji FinePix 2800 - az első digitális kameránk

Fuji Finepix 2800
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjegyzés: a posztban levő összes fényképet a FinePix 2800-zal készítettük, kivéve a magáról a fényképezőgépről készített fotókat. A fényképekhez nem nyúltam hozzá, nem editáltam őket.



A Fuji Finepix 2800 az első digitális fényképezőgépünk. 2001-ben vettük és rajta tanultunk digitális fotókat készíteni. Átmásolni számítógépre. Megvágni. Editálni. Akkori laptopjaink is megérnek persze majd egy posztot. Egy kivételével még mind működőképes és köszönik, jól vannak.



Nem tartom magamat profi fotósnak - nem is nagyon vágyom a jelenleg használt FinePix 8100-nál profibb kamerára. Volt, kipróbáltunk egy felsőkategóriás, tükörreflexes
Olympus Evolt E510-t, de az túl sok kényelmi kompromisszumot kívánt volna.



Emlékszem, először csodálkozva vettem kézbe a kütyüt. Kicsi volt, könnyű és egyszerű. Persze 2001-ben más volt a kicsi, könnyű és egyszerű, mint ma.

2008-ben vettem egy barátomnak egy Finepix Z10fd-t. Na, az aztán kicsi és könnyű és alig tud kevesebbet, mint ez a régi kamera.



A réginek egy óriási előnye van: a hatszoros optika zoomja nagyon jó és az optikai zoom mellett van benne egy 2.5-szeres digitális zoom is. Viszont "csak" 2 megapixelt tud. A zoom azonban kárpótolt a kis felbontásért (ami akkor nem is volt olyan kicsi felbontás). Rengeteg közép- és alsókategóriás digitális fényképezőgép volt a kezemben. Azokhoz képest az öreg 2800-as ma is jó gép. Kicsit már nagy, kicsit nehéz, de a képeire és kezelhetőségére nem lehet egy szavam se.



A hátán egy jókora LCD kijelző van, amivel tökéletesen lehet visszanézni a fotókat. Fényképezéshez nem használtam, arra ott volt a nézőke.

Azt is szeretem benne, hogy a ma gyakran használt kis lapos akkumulátorok helyett rendes AAA elemmel működik. Persze azonnal kapott négy darab újratölthető elemet, de ha lemerültnek az elemek és minimálisan civilizált helyen voltunk, akkor lehetett bele venni négy darab hagyományos elemet és fotózhattunk is tovább.



A memóriakártyája óriási. Nem kapacitásra, méretre. A gyári Smartmedia kártya 39 kép befogadására elég, mi vettünk bele egy nagyobbat.

Akkoriban még külön program kellett ahhoz, hogy áttöltsük a képeket a laptopra. Egy másik programmal webkamerává alakíthattuk - igaz, meglehetősen sötét volt a kép.



A gép rengeteget utazott velünk: volt Bostonban, Floridában, New Yorkban. Bejárta a Balkánt: Horvátországot, Boszniát (és Hercegovinát), Szerbiát, Montenegrót, Albániát, Bulgáriát és Görögországot. Volt Olaszországban, Lengyelországban, Törökországban, Romániában ls Szlovákiában. Meg Ukrajnában.



Sokat járt hegyek között. Meg völgyekben. Azaz erős igénybevételnek volt kitéve.

Egyszer romlott el: Görögországban az Akropoliszon a vállszíj pántjának kis fém tartja belepottyant a gépbe és mindenféle zárlatokat csinált. Pillanatok alatt leszívott minden elemet és nem működött.



Megcsináltattuk. Akkor már volt egy újabb és jobb gépünk, de én nagyon szerettem az öreget. Utazáskor pedig jobban beleolvadtam vele a tömegbe. Főleg, amikor már réginek számított, nem volt olyan feltűnő, mint a FinePix S5000.



Ma is tökéletes. Mintha a sokadik garnitúra elemet gyorsabban szívná le, mint régen, de a szoftvere továbbra is gyors. Pedig párszor leejtettem. Volt, hogy velem együtt gurult lefele Galambóc várából, időnként a hátizsákommal együtt zuhant a padlóra repülő, vonat csomagtartójából. Döcögött a Vereckei-hágót, ami még a szénsavmentes vízből is buborékosat csinált (a buborékosból meg szénsavmenteset).



A macrója is jó volt, lehetett vele domborműveket, virágokat fotózni. A maga idejében drága dolog volt - mint minden újdonság. Ma 70 dollárért árulják használtan az Amazonon. Ha műszakilag jó állapotban van és a keret nem tesz lehetővé újabb gépet, szerintem jó vétel.

Yoda, ribizlifozelek és az ártatlan kiscica

White cat
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda este nem volt túl jó formában - és ezzel még szépítettem a valóságot. Az agyarak, az altatás és a műtét, meg a csövek megviselték a Mestert.

Az esti sétát is kooperálva ejtettük meg. Általában én sétáltam, Yoda meg nézelődött a karjaimból. Kedvenc helyein letettem, ott szagol és pisilt, aztán megint felkaptam és mentünk tovább.

Egész jól ment a dolog, volt mit szagolni és volt mit pisilni, amikor jött egy kiscica. A kiscica csak a lábamat látta. Úgy gondolta, a lábamnál nincs jobb oldalvakargató felület. Ő bizony dörgölődzni akart.

Megálltam és néztem, mi történik. Yoda nézte a cicust, a cicus törleszkedett és Yoda figyelt. Egész jó előadás volt, mindaddig, amíg szegény buta macs fel nem nézett. Bele Yoda vigyorgó szemébe.

Ilyen rémületet rég láttam, a cicus hirtelen háromszor akkora lett, szőre felborzolódott és helyből több métert ugrott.

Yoda csak nézett, mosolygott és meg se nyikkant. A cica meg felszaladt egy fára és azt hiszem, még mindig nem mert lejönni... Az embertestű kétfejű lény, akinek hat lába van, az egyik feje ember, a másik kutya, sok volt neki.

Yoda lyukas

Yoda
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yodán találtam egy lyukat.

A legtöbb gerincesen van lyuk. Több is. Ebből az egyik legfontosabb a száj és a fenék.

Megjegyzem, a homo sapiens néhány példányánál a kettő ugyanaz. Emlékszem, egyszer egy fickó - aki egy nekem pár százezerrel tartozó könyvkiadónál dolgozott - írt nekem egy emilt. Az emilben elnézést kért egy üresnek bizonyuló ígéretért: "elnézést, sikerült segget csinálnom a számból". Azonnal megbocsátottam neki mindent. Egyszerűen muszáj volt annak megbocsátani, aki ilyent írt magártól.



Szóval, találtam Yodán egy extra lyukat. A reggeli kutyakomédia után gyanús volt, hogy Yoda néha fel-felnyüffen, ha hozzáérünk. Megnéztem, de nem találtam semmit. Aztán megint megnéztem és találtam rajta egy lyukat.

A lyuk - a seb - nem tűnt nagynak. Kimostam, fertőtlenítettem, aztán elmentünk az állatorvoshoz: jobb a békesség.

Petersen boldog volt, de igyekezett ezt leplezni. Elővett egy nullás gépet és borotvált egy ablakot a Mesterre. Így jobban látszott a seb. Előkerült egy csipesz is. A csipesz eltünt a lyukban és amikor előkerült, apróbb szőrcsomók voltak a végén. Megint eltünt és újabb szúrcsomók kerültek elő. Majd újabbak. Kezdtem attól félni, a hatás kedvéért hamarosan egy nyuszi is lesz a csipesz végén, de nem lett:

- Túl mély a seb, muszáj valamit csinálni vele, mert könnyen elfertőződhet.

Yodával rémülten pislogtunk.

- Egy óra alatt meg is lesz.

Meglett.

Yoda oldalából két vidám sárga cső fityeg. A csöveket kis drótdarab rögzíti valamihez. Az esetleges genny itt kell eltávozzon. Yoda nem boldog. Mi sem, pedig ha úgy nézzük, eredményes napunk volt.

Reggel egy extra lyuk sem volt Yodán.

Kilenc óra után egy volt.

Délután háromkor volt egy lyuk és egy ablak.

Mosf van rajta egy ablak és két lyuk.

Utcai harcok az óraállítás reggelén

Rabbit like dog
Originally uploaded by ribizlifozelek

Békés reggel volt, csak az óraállítás borzolta a kedélyeket (az Egyesült Államokban máskor tekergetik az órát, mint Európában.

Sütött a nap, csiripeltek a madarak, fehér felhők csókolták a fehér hegycsúcsokat és ragyogott a kék ég. Minden vidám volt, az a két kutya is, akik gazdájukkal jöttek velünk szembe. A gazdi - szintén vidáman - pórázt is csatolt a kisebbik állatra. (A kisebbik állat mértetét érzékeltetendő mindenki gondoljon egy közepes vaddisznóra.)

Vidáman sétáltunk tovább a vidám napfényben, amikor a póráz lepottyant a másik kutyáról. A következő dolog, amit láttam, hogy Yodának úgy a haramada eltűnik az agyarak között. Kiszedtük a Mestert a fogak közül és amíg a másik állat a szőrt köpködte, telefonszámot cseréltünk a megszeppent gazdival. (Yoda rendes volt, megehette volna őket, de nem tette, pedig nem is reggelizett aznap.)

Ahogy tovább séltáltunk a villamoshoz, észrevettünk egy férfit. A férfit azért lehetett észrevenni, mert feküdt.

Vidám reggel volt, vidáman sütött a nap, Yoda is vidám volt ismét és csirkecsontot keresett, de annyira nem volt szép idő, hogy valaki keresztben feküdjön a járdán, félig lelógva róla, arccal a sárban, mellette egy háromlábú bottal.

A fickó kicsit büdös volt, de nem hajléktalan és nem részeg, csak gondozatlan: nem olyan rég lehetett egy agyvérzése és (még?) nem jött helyre a mozgásközpontja. A beszédközpont valamennyire működött, el tudta mondani, hogy nem tud felállni.

125 kiló lehetett. Ami még nem baj, de a stroke tökéletesen lenullázta a mozgáskoordináló részeket az agyában és nem tudott segíteni. Egyszerűen nem tudta, hogy kell felfele nyomni magát. 125 kilót persze nem könnyű emelni - térdre sikerült: eddig még a technika is segített, viszont utána emelni kellett volna. 125 kiló krumplit, aminek van két tehetetlen lába és egy alig mozgó keze (bottal) és egy nem mozgó keze, nem könnyű emelni. Legalábbis nekem nem.

- Hívjak 911-et?

- Nem, nem - persze ez nem akadályozott volna meg a telefonálásban, de ekkor jött a mentőangyal. A csikorogva megálló szép piros autóból kipattanó fickó (tudom, hogy az angyaloknak nincs nemük, de most ne hasogassunk angyaltollat) nyugodtan dolgozhatott volna reklámfilmekben: ő lett volna a középkorú családfő a müzli-narancslé-boldogcsalád reklámban. Ketten talpraállítottuk az embert.

Aztán elrendeztük a lábait, hogy rendesen álljanak, mert kicsit össze voltak gabalyodva. Agyvérzés után sokszor az egyensúlyérzék is eltűnik egy időre.

- 911?

- Nem, nem - lehet, mást nem tudott mondani.
Aztán elindult, ahogy a rehabilitáción tanítják, pici lépésekkel, a botot előre, jobbik láb előre csosszan, rosszabb utána húz.

Az angyal visszaszált szép piros autójába, mi is elmentünk a villamoshoz.

Húsz perc múlva hazafele menet láttuk a férfit. Nagyjából ötven métert tehetett meg. Tettünk egy kitérőt. A fickó, jó hatvanas, bajszos, megismert.

- Köszönöm, köszönöm!

- 911?

- Nem, nem.

Hazajöttünk és bezártuk az ajtót. Mára elég volt a kalandokból.

Persze tévedtünk. Nem volt elég.

Yoda túlsúlyos

Overweight I am?
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Mesterrel elmentünk a dokihoz. Rég voltunk és mindenféle oltás esedékes volt. Meg az se baj, ha időnként egy orvos ránéz az emberre (kutyára).

Az állatorvos joviális fickó, aki, mint szinte mindenki, szereti a pénzt és aggódik pácienseiért. Legszívesebben minden betegét beoltatná a csak Óceániában és a nedves trópusokon előforduló összes betegség ellen, nem beszélve az antarktiszi nyavajákról. A lényeg, hogy le lehessen számlázni.
Ettől eltekintve jó orvos és tényleg nem árt pár szuri, évente egy vérkép, meg ilyesmik.



Petersen ránézett a Mesterre:

- Túlsúlyos.

Tény, hogy a Mester meghízott, normál versenysúlyának 10%-át felszedte.

- Nekem is azt mondta az orvos, hogy túlsúlyos vagyok.

Meglepődtünk: Petersen két méter magas, ami jó, mert így legalább szemből látszik. Oldalról csak a lobogó köpenye mutatja, hogy van ott valaki. Ezek szerint ő Twiggyt is túlsúlyosnak mondaná.

Mindenestre Yoda majd fogyózik egy kicsit - a gazdikkal együtt. A cél, hogy mi is csak szemből látszódjunk. Yoda talált egy egyszerű fogyókúrás megoldást:

- Gazdi, szemet be hunyjátok, akkor Mestert látni nem.

Számon tarthatják, mit telefonoztam...

Antenna system
Originally uploaded by ribizlifozelek

Kaptam egy lánclevelet. Ilyenből rengeteget kapok és nagyjából ugyanennyit ki is törlök. Nem érzek magamban elég lelkierőt, hogy közeli és távoli ismerőseimnek elmagyarázzam, a szívem szőrösebb, mint Yoda feje és nem szeretném nyolcszázadszor megnyitni a zsugorított kisállatokról szóló kitalált történetet és nem fogom nyolc másik embernek továbbküldeni a rákos haldokló kisfiúnak az internettel egyidős meséjét.



Ezt a lánclevelet hat páldányban kaptam meg - az első négyet olvasatlanul kitöröltem. Az ötödiket kinyitottam: arról szólt, hogy kommenista kormányunknak ez egy újabb, a Nép ellen elkövetett bűne. Ez után nem nyitottam meg a csatolmányt, hanem egyetlen kecses ujmozdulattal, a szemetesbe pöccintettem a levelet. A hatodik egy nagyon jó barátomtól érkezett, és azt kérdezte, igaz-e, amit a levél ír.

Ekkor elolvastam a csatolt filet, ami egy újságcikket tartalmazott:

Mától kezdve minden földi és drót nélküli telefontársaság köteles rögzíteni és fél évig tárolni ügyfelei összes hívását, a beszélgetések idejét, tartamát, az előfizető címét, valamint üzeneteit: mikor, kinek, honnan, hová, mit küldött SMS-ben.

A 2008/298-as törvény szerint az emígy rögzített adatokat a telefontársaságok kötelesek az ügyészek rendelkezésére bocsátani (sürgősségi esetben bírói jóváhagyás nélkül is), ha valami bűntény gyanúja merül fel, vagy az uniós tagállamként ránk háruló kötelezettségek teljesítése a tét. És ez még nem minden: március 15-től a számítógépen folyó levelezésünket és a világhálón való barangolásainkat is felírják és tárolják, ezúttal az internetszolgáltatók, vélhetően szintén bűnmegelőzésképpen.

A szemetesből előbányásztam a régebbi leveleket: több mindent megtudtam belőlük: három elmondta, hogy a kommenista bolsevista plutokrata zsidóbérenc kormány így hallgatja le a magyar állampolgárokat. Egy levél általában a kommenista (bolsevista zsidóbérenc) plutokratákról írt. Egy csak szólt, hogy vigyázzunk, olvassák leveleinket.



Mivel icipicit ismerem a magyar hírközlési törvényt, gyanús lett ez a nagy felhördülés: a mi törvényünk ugyanis 2003-as. Keresgéltem. Mint kiderült, az idézett újságcikk 2009-es és a Hargita Népéből való. Mert Romániában akkor volt a törvény vitája.

Amit az újságcikk ír, hát... az nem újdonság. Az így van. Amióta internet létezik, azóta mindig minden egyes klikk követhető. Amióta mobiltelefonok vannak, azóta az ember tartózkodási helye bemérhető. Amióta vezetéskestelefon van, a beszélgetés lehallgatható. Amióta írunk, a posta feltörhető. Az állam pedig szeretné ellenőrizni, bemérni és feltörni az állampolgár adatait. (Marx egy zseni volt, amikor az államot úgy definiálta, mint a legfőbb elnyomó szervet.) Normális helyen ehhez bírói végzés kell. A folyamat ellenőrizve van.



A fent emlegetett törvényt (Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény) Magyarországon 2003-ban fogadták el Uniós ajánlásra. A többi uniós országban mind elfogadtak hasonló törvényeket, néhol szigorúbbakat is, mint például Németországban.

Ha valaki a tévében modern, kortárs krimit néz, rengetegszer előfordul, hogy valakit a mobilja alapján találnak meg. Az embereket sokszor szembesítik híváslistáikkal: hol voltak, kit hívtak. Hitelkártyájuk alapján megnézik, mit vásároltak. Hol és mennyiért.

Az is könnyen kiderül, ki merre jár az interneten. A szolgáltató pontosan tudja, ki kalandozik viagrás és ki szerepjátékos oldalon.

A hívások, emilek tartalmát másként szűrik: szoftverek hallgatnak minket állandóan. (Nem teljesen úgy, mint ahogy azt a Hargita népe írja, de ez más téma.) Egyes vélemények szerint a telefon- és internetszolgáltatók az előfizetési díjak 25%-át költik arra, hogy megfeljenek a nagy testvér, az állam kötelező lehallgatási, adatrögzítési elvárásainak.



A lényeg, hogy a dolog nem új. Amióta léteznek az elektromos kütyük, jobban követhetőek vagyunk. Hogy ez jó-e, arról lehet és kell vitatkozni. Lehet nagyon jó - és, ha rosszul használják, lehet nagyon is rossz. Hogy miért és hogyan mászhat bele az állam az életünkbe, arról is kell beszélni, vitatkozni.

Ugyanilyen fontos az is, hogy tudjuk, a technológia létezik, hogy a technológiát használják. Az internet nagy, de tudnunk kell, elvileg minden lépésünk követhető. Nem tudom, ez tananyag-e otthon, de szerintem ilyesmit kell tanítani állampolgári ismeretek órán - ha van olyan. Akkor talán kevesebb ilyen lánclevelet kell kitörölnöm és a sok ilyen hülyeség a figyelőszoftvereket sem fogja túlterhelni.

És plíííííz... a forward gomb zseniális találmány, de könyörgöm, kérem, követelem, lenyomása előtt használjuk az agysejteinekt - főleg, mert az még nem tudják lehallgatni.

Pumák a hegyen - kilóg az őzláb

WW1 memorial
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda nem akart bemenni a Red Butte kanyonba. Sütött a nap, rikoltoztak a madarak, a Mester pedig makacs volt.

Ő oda be nem megy.



Nem volt mit tenni, másfele mentünk. Aztán este olvastam Pyry blogjában, hogy pumát láttak az egyetem felett.



Lehet, ezt érezte a Mester. Mivel tudja, hogy a hegyi oroszlán (azaz a puma, azaz a cougar) ritka állat, nem akar konfrontálódni velük, mert még kárt szenvednének. Jobb a békesség. Mi meg maradtunk a városban. Jobb a békesség.

A hírekben is sok szó esett a hegyen mászkáló pumákról. Az állatokról, mármint, mert az amerikai szlengben a cougar olyan jó karban levő idős hölgyet jelent, aki fiatal fiúkra vadászik. Ha a vadászó hölgy nincs jó karban, akkor nem cougar, hanem hegyi oroszlán, azaz mountain lion. Ha fiatalabb és csinos, akkor puma.

Egy biztonsági kamera felvételen, amit a FOX tett közzé, látni, négylábú pumákról van szó.



Szegények fiatalok és éhesek. A FOX híreit érdemes egészséges kritikával kezelni, ők a jenkem történetnek is óriási feneket kerített, de a pumás hír igaz. Az egyetemen a diákok kaptak is egy köremilt (köremailt?), hogy vigyázzanak a pumákkal, ne dugják a fejüket a szájukba.

A tanárokt nem kaptak semmit, értük nem kár.

Ma Yodával az egyetemen séltáltunk. Nem mentünk a Red Butte közelébe sem, de ott parkoltunk az arborétum mellet, az egyik nagy egyetemi parkolóban a diákszállásoknál.

Yoda ott valamit nagyon meg akart nézni. Megnéztük: egy autó alól egy láb lógott ki. A kocsi alá pillantottam: nem volt őz a láb végén. Mivel valószínűtlennek tünt, hogy az őz farkától megváló gyíkként itt csak úgy elhajította volna egyik lábát, inkább arra gondoltunk, a láb nem lábon jött ide. Legalábbis, nem a saját magán. Fenn, a hegyekben Yoda már talált őzlábat, de ez a láb szinte a városban volt.

Nem lábatlankodtunk tovább: inkább elmentünk az egyetemi faluba sétálni: ott semmilyen puma nincs.