Az eper

Boston
Originally uploaded by ribizlifozelek

A kép nem epret ábrázol. Mindazonáltal a fotón lévő bogyó piros. Mivel az az eper, amiről írni szeretnék, nem gyümölcs, de részben piros, szerintem ez a fénykép egész jó indítás a mai bekezdéshez.

Vagy nem.

Szóval, vettünk egy új asztalt. Ami szintén nem eper.



De arra gondoltunk, ha már vettünk egy új asztalt, érdemes venni rá egy tisztességes abroszt. Ennek kapcsán jutott eszünkbe az eper.

Az epret még a másfél hónapos amerikai körútra vettük. Az eper egy olcsó, epermintás viaszosvászon abrosz, valószínűleg a kínai ipar terméke. Elsősorban nem abrosznak vettük: az epret tettük az autó hátsó ülésére, hogy védjük a rajta felhalmozott kempingcucctól.

Idővel az eper feladatköre kibővült. Abroszként talán kétszer használtük, amikor valamelyik kempingben a szokásos fa asztal helyett fémrácsos asztal állt a sátorhely mellett és a sótartó mindig átpogyogott az asztalon. Egyszer meg talán piknikeztünk rajta. Viszont felfedeztük, hogy hideg éjszakákon az eper kíváló szigetelő a gumimatrac alatt. Sőt, arra is rájöttünk, hogy poros helyen (pl sivatag) egyszerűbb az epret betenni a sátor alá és az epret takarítani, mint a ponyvát. (Nem a porral volt a baj, hanem a sárrá változó harmatos porral.) Ilyenkor lekaptuk az epret a hátsóülésról és a sátor alá tettük.



Az eper aztán két hétig a vigyázott az autóra egy san franciscói szálloda parkolójában. Néhány apróság nem fért be a csomagtartóba és az utastérben maradt. Rájuk dobtuk az epret. A rondaság tökéletesen elijesztette a gonoszokat. Az autót úgy találtuk, ahogy hagytuk.


Egy darabig pihent az eper, aztán amíg a holmink egy része egy chicagói garázsban pihent, addig az eperrel takartuk le az autót.

Most lehet, veszünk még egy abroszt. Persze sokkal prózaibban fogjuk használni, asztalt fogunk takarni vele. Kempingezni pedig visszük az epret.