Az ökörfarok II - Az ökör, a farka és a levese

Oxtail soup
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ha már vettünk ökörfarkat, csináltunk belőle levest. Elvégre azért vettük.

A hagyományos receptek persze egy pillanat alatt elintéznék a dolgot: vágj egy ökörfarkat és csinált belőle levest. Esetleg hozzátennék, hogy vigyázzunk, mert az ökör hátul az nagyokat rúg és hát a farka is pont ott van.



Szóval, fogtuk a két kiló, ízenként (vagy csontonként, vagy hogy mondják ezt) ökörfarkat és beletettük egy edénybe. Ráöntöttnk egy kevés (8 liter) vizet, hogy jól ellepje. Felforraltuk, lefölöztük.




Közben egy jó 8 centi hosszú gyömbérdarabot és egy félbevágott hagymát megbarnítottunk. A barnás részt lekapartuk róluk (a recept kitalálója biztos elégette párszor a hozzávalókat és így akarta menteni a menthetőt) és a maradékot felaprítottuk és egyharmad csésze halszósszal meg egy kanál sóval együtt beleöntöttük a fazékba. (Biztos van valami más szó a fish sauce-ra, de fogalmam sincs róla.)

Ezek után nyolc szem csillagánizst (hm, szép szó), öt szem szegfűszeget és egy nagyjából nyolc centi hosszú fahéjdarabot megpörköltünk. Addig kellett őket melengetni, amíg erős illatot nem árasztottak.

Mivel a teatojást nem találtuk meg, egy szétszedett teászacsiba csomagoltuk az illatozó fűszereket meg három babérlevelet és belelógattuk az egészet a fazékba. (Közben felidéztük az Asterix képregényt, ahol a britek délután ötkor egy üres zacskót lógatnak a forró vízbe és azt isszák, mert hát még nem jutottak el Indiába és nincs teafű.)

Négy órával később kivettük a zacsit meg az ökörfarkakat. A zacsit kidobtuk, az ökörfarkakat félretettük.



Közben a leves csak főtt tovább még egy órán át. Amint kihűltek az ökörfarkdarabok, lefejtettük róla a húst. Yoda imádta a dolognak ezt a részét, rengeteg csontot és porcot evett.
A maradék csontot visszadobtuk a levesbe, a húst félretettük, jó lesz még valamire.

Egy óra múlva sóztuk, borsóztuk, halszószoztuk a levest.

Közben fél kilo rizstésztát áztattunk hideg vízben. Amíg a rizstészta ázott és fázott, az aprítóval felaprítottunk egy csokor petrezselymet, cilantrót, újhagymát és kézzel negyedeltem egy zöldcitromot (vulgo lime, mint a kór). Mindezeket külön tányérkékba tettük. (Aki ezt a külön tányérkás dolgot kitalálta, másodállásban biztos mosogatógépet árul.)

A levest ekkor teljes gázra (villanyra) állítottuk. Vizet forraltunk és a hidegtúl reszkető, immár leszűrt rizstésztát leforráztuk és tíz percig letakarva így melengettük.
Elővettem a mélyhűtőből egy kókemény szűzpecsenyét (kőkeményre fagyottat, mármint) és egy éles, nagy késsel hártyavékonyságű szeleteket faragtunk belőle. (Kevésbé precíz emberek baltával is próbálkozhatnk.)

A levesestányér aljába tettünk egy kevés ökörfarokhúst, mellé valamennyit a vékony szűzpecsenyeszeletkékből, aztán ráöntöttük a lobogó levest. Ettől a vékony, nyers hús egyből megfőtt.
A kis tálkákból mindenféle fűszert és rizstésztát szórtunk a forró lébe, majd hangosan szürcsölve négy nap alatt elfogyasztottuk.