Templom-bánya

A Templom-bánya az a hely, ahonnan kibányászták a Templom köveit.

Én egy valódi kőbányára számítottam, nagy üregre, lenyúgöző akusztikára és óriási félig kibányászott kőtömbökre. Meg patakra.



A patakról kiderült, hogy épp véletlenül folyik. Ideiglenesen. A vízművek ugyanis elszipkázza a víz nagy részét és csak a maradék csordogál a völgy alján.



A patakot követő ösvény régi, 19. századi gátak és turbinák maradványai között kanyargott.



Itt volt a város első villanytelepe is.



Kőbányát azonban nem láttunk.

Pedig nagyon kerestük.



Teljesen véletlenül jöttünk rá, hogy a kőbánya az nem kőbánya. A mormonok a szerteszét heverő óriási kőtömböket kopácsolták kisebb kőtömbökre. Ezeket aztán eleinte ökrös szekérrel cipelték a templomhoz. Próbáltak egy hosszú csatornahálózatot építeni és leúsztatni a köveket a templomhoz, de a csatornákból elszivárgott a víz és a nagyívű terv megfeneklett és helyette egy egyszerűbb megoldáshoz fordultak: vasutat építettek.



A kanyon most újra csendes. Csak a patak csobog, az is csak ideiglenesen.

Mágikus alsóneműk

(Megjegyzés: minden vallásban vannak a kivülálló számára meglepő, furcsa dolgok. A hívők elfogadják ezeket, mint hitük, életük részét. A kivülállók, ha egyáltalán felismerik ezeket, csodálkoznak.

Hiszek az élni és élni hagyni elvben. Mindaz, ami nem árt másoknak, jó dolog. Viselője, használója hisz benne - legyen az halotti ing, stilizált pajzs, szekérkerék, lekicsinyített kínzóeszközt ábrázoló miniatűr szimbólum, nagyívben kikerült fekete macska vagy egy mágikus alsónemű.

Mind tiszteletre méltó dolgok, amiket el kell fogadnunk. Ettől vagyunk emberek.)




A mágikus alsóneműnek hivatalosan templomi ruha a neve, de a hozzánk hasonló kívülállók csak barátságosan mormon-fehérneműnek vagy mormon pizsamának mondják. Egyes anti-mormon csoportok szerint a mormon-fehérnemű titkos ruhadarab, mormon csoportok szerint a kritikusok keverik a sacred és a secret szavakat.

A templomi ruhát nemcsak templomban hordják, hanem mindenütt. Egy hithű mormon felölti a kezeslábast és hordja. Hordja. Hordja. Akkor veheti le, ha kimossa vagy, ha olyan tevékenységet végez, amit ilyen ruhában nem lehet. Például úszik. Egyéb alkalmakkor a cucc rajta van. Éjjel is és a jövendő mormon generációk fogantatásának a pillanatában is. (Szerintem ez utóbbi ellenőrzése nincs napirenden.)

A templomruha fehér. Mivel az élet bizonyos pillanataiban hátrányos lehet fehér alsóruhát hordani, ezért a seregben szolgáló mormonoknak engedélyezik terepszínű alsóruha hordását.

Templomi alsóruhát csak templomialsóruha-szakboltokban - mint a Deseret kiadó boltjában - kaphatnak a beavatottak. A ruhadarab szent: kivülállók nem hordhatják és nem vehetik meg.

A ruhát addig kell hordani, amíg tart. Amikor kezd elfoszlani, akkor lehet csak újat venni - azaz a szekrényben nem sorakoznak egymás mellett az alsóruhák. Ha egy ruhának lejár az ideje, meg kell fosztani szentségétől (kivágni belőle a megfelelő jelképeket) és utána lehet újat venni.

A mormon vallás szerint az öltözet szent. A hívőnek és Jezusnak a Templomban kötött szövetségét jelképezi. A hivatalos doktrína szerint az alsónemű valamennyire véd a kísértéstől. Egyes használók szerint a fizikai támadások, földrengések és balesetek ellen is védelmet nyújt, de erről még senki sem készített statisztikai alapossággal felmérést.

Egy valami nem derült ki a templomi ruháról. Nem tudom, hogy a templomiruha alatt hordanak-e egyéb alsóneműt, például boxert vagy tangát.



Képek forrása: Wikipedia.

A utahi nyelv - a káromkodás

Temple
Originally uploaded by ribizlifozelek

A mormonok nem káromkodhatnak.

Vallásuk tiltja, hogy csúnya dolgokat mondjanak.

Valamit mégiscsak kell mondani, amikor Joe, a hithű mormon kalapácsával a szög feje helyett a sajátját találja el.

A mélyen vallásos mormonok ezért cselhez folyamodtak. Ha valami csúnyát mondanának, lenyelik a szokásos káromkodást és azt mondják:

- FETCH!

Valami hasonlót találtak ki a Battlestar Galactica című sorozatban. Mivel sokan érzékenyek a tévéképernyőn elhangzó káromkodásokra, újítaniuk kellett. Sokszor a filmekben a szereplők nem káromkodnak - vagy olyanokat mondanak, hogy a manóba.

- A nyavajások ellőtték a bal lábam. A manóba!

Mivel ez nevetségesnek hangzik. A Galactikában ezért kitaláltak egy saját káromkodást:

- Frack!


Sok más valláshoz hasonlóan a mormonok sem vehetik szájukra az Úr nevét. Persze veszik - csak szépítve. Csakúgy, mint nálunk, ahol van, aki azt mondja, az iskoláját - ami azt jelenti, hogy az Istenit.

A mormonok azt mondják: GOL!

Végül is nem mondanak semmi rosszat...

Nem mormon - mormon

Temple
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ma estétúl újra mormon a mormon.

A mormon szót a nem mormonok kezdék a mormonokra alkalmazni. A mormonok nem igazán hívták magukat mormonnak. Mormon a vallás szent könyvének, a Book of Mormon-nak a narrátora volt. Róla, a narrátorrol kapta a nevét a könyv.



Mivel a "mormonok" a Mormon könyvét követték, a nem mormonok mormonnak hívták őket. A kifejezés eleinte pejoratívnak számított, idővel azonban elterjedt a mormonok között is.

Az alapító Church of Christ-nek Krisztus Egyházának nevezte hitét. Ahogy az új egyház ellenségei egyre jobban mormonoztak, Smith Saint-nek, szentnek kezde el nevezni a híveit.



Az egyház megnevezése is változos. 1834-től a mormonok immár The Church of the Latter-day Saints-nek (Az Utolsó Napok Szentjeinek Egyházának) hivták saját magukat. Négy évvel később ismét változott az elnevezés: The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints. (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza.)

Mivel ez túl hosszú volt, általában csak LDS Church-öt mondtak. Az 1990-es évekige ez tökéletesen működött. A nem mormonok mormonoztak, a mormonok LDS-eztek ÉS mormonoztak. Ekkora azonban felerősödtek azok a nem mormon hangok, miszerint a mormonok nem keresztények. A mormonok a mormonok szerint azonban keresztények és nagyon megbántódtak azon, hogy mások megkérdőjelezik identitásukat.

Ekkor tipográfiailag a névben hangsúlyosabb lett Jézus Krisztus és az önmeghatározáskor is kiemelték, ők Jézus Krisztus egyháza.

Aztán eljött a téli olimpia Salt Lake Citybe. A mormon vezetés úgy gondolta, itt az ideje megszabadulni a pejoratív mormon szótól: az egész világ Utahra figyel, ez a legjobb pillanat, hogy az új márkanevet bevezessék a piacra.



Az egyház vezetése felkérte a híveket, ne is hívják magukat mormonnak és az egyházat se nevezzék mormon egyháznak. A hívek így tettek. A nem hívek próbálkoztak. Azonban lássuk be, azt kimondani, hogy The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints sokkal bonyolultabb, mint azt, hogy mormon egyház.

Tudták ezt az egyház vezetésében is és azt javasolták, használják a The Church of Jesus Christ terminust. Ez viszont összetéveszthető volt több protestáns egyház nevével és még mindig túl hosszú volt. (Egy tisztességes újságíró egy cikk első bekezdésébe nem ír 16 szónál többet. Ebből egy politikailag korrekt név kilenc szót el is vitt.) A sajtóban inkább az LDS rövidítés terjedt el.

(Egy ember volt, aki nem mormon létére következetesen használta a mormon egyház terminológiáját: Salt Lake City karizmatikus polgármestere, Rocky Anderson.)



Az utóbbi években az LDS kifejezésről is kiderült, nem tökéletes. Egyszerűen mindenkinek az FLDS, a fundamentalista mormon egyház jutott róla az eszébe. A fundamentalista mornomok poligámok és a nőket a világi törvényben előírt kornál jóval hamarabb érettnek tartják a házasságra. (Azt hiszem, sikerült korrekten fogalmaznom,)

Az LDS egyház, a mormonok több mint száz éve igyekeznek szabadulni a többnejű jelzőtől. Több mint száz éve az egyház elítéli a bigámiát (és a poligámiát is). Ennek ellenére az embereknek az LDS szó hallatán azonnal a poligámia és a főnökökkel házasodó fiatal kislányok jutnak az eszükbe.

Ráadásul az LDS betűszó csak kevés nyelven működik, minden nyelven másként kellene rövidíteni az egyház nevét.

Az egyházi vezetők még valamire rájöttek.
Megnézték az internetes keresési statisztikákat. Tavaly 32 millió keresésben szerepelt az LDS szó. A 32 millió keresés zöme utahi volt. 28 millióan kerestek a mormon szóra - nem Utahból.

A vezetők belátták: mindenki mormonnak hívja őket és ma este, az éves mormon találkozón megszületett a döntés: a mormonok hívhatják magukat mormonnak. Használhatják a mormon egyház terminust. Vagy mondhatják azt is, The Church of Jesus Christ of Latter-day Saints.

Nem mormonként mormonföldön

- Mit hozhatok? Sört, bort?
- Nem iszunk alkoholt.
- Kávét?
- Kávét sem iszunk.
- Kóla jó lesz?
- Azt sem iszunk.
(Idézet egy mormon filmvígjátékból)



Többen kérdezték, milyen nem mormonnak lenni Utahban. Nem rossz dolog nem mormonnak lenni mormonföldön. Normális. Ezek után meglepőnek tűnhet, ha hozzáteszem, Utah - kicsit sarkítva - a világ utolsó teokráciáinak egyike. Az állam politikai vezetését erőteljesen befolyásolja a mormon egyház. Ez nem meglepő, elvégre a népesség legnagyobb része mormon vagy mormon politikailag korrekt terminológiával LDS.



Utah nem olyan értelemben teokrácia, mint a Vatikán, ahol az állam és az egyház vezetője egy személy. Utahot egy rövid és abszurd háború után azzal feltétellel (is) vették fel az Unióba, hogy az állam és az egyház szétválasztásra kerül. Mint az Egyesült Államokban mindenütt, az egyház (semmilyen egyház) nem kap állami, szövetségi támogatást.



Az LDS egyház sokkal jobban tudja érdekeit érvényesíteni Utahban, mint a többi egyház más amerikai államokban. A mormon egyházszervezet hasonlóan a katolikus egyházéhoz centralizált. Nem egy szegény közösségről van szó: közvetlen politikai hatalma a mormon egyháznak nincs, de vagyona, vállalkozásai révén is komoly tényező. (A melegházasságról tartott kaliforniai népszavazáskor a mormonok komoly öszegekkel támogatták a melegek házasságát ellenzőket. Sokak szerint ez a pénz billentette át a mérleg nyelvét. Szerintem azonban mivel az egyház a saját pénzét költötte, nem az államét, ez egy rendbenlevő dolog, még ha nem is értek vele egyet.)



Az egyháznak az államra gyakorolt befolyása a minennapi életben nem igazán észrevehető. A mormonok vallásuk tanításának megfelelően nem ihatnak alkoholt, nem dohányozhatnak, nem kávézhatnak, teázhatnak. A szénsavas üdítők fogyasztása határesetnek számít és értelmezés kérdése. Van, aki szerint egy pohár kóla a romláshoz vezető út első lépcsője (kortya), mások szerint a proféták sose beszéltek kóláról, Spriteról, stb. A főzőborok (sörök, pálinkák) esetében is egyéntől függ, hogy részegesen készítik-e el a marhapörköltet vagy 'szárazon'. Szénsavas üdítőket, kávét, kólát, teát mindenhol lehet kapni, kivéve az LDS tulajdonú BYU-t, a mormon egyetemet. Az meg magánegyetem, magán(egyházi) pénzből, az ő saját joguk olyan automatát beengedni a campusra, amilyent akarnak.



Alkoholhoz nehezebb hozzájutni: amikor három éve idejöttünk, csak állami tulajdonú alkoholboltokban lehet szeszt venni hétfőtől szombat délig. A vásárláshoz mindenkitől kérnek valamilyen igazolványt, hogy igazolja, elmúlt-e 21 éves. Szerintem ha valaki vezethet autót - 16 éves korától -, szavazhat, amint betöltötte a 18-at, szabadon képes dönteni arról, igyon-e egy pohár sört vagy szétigya-e az agyát, de minden országban, államban vannak fura törvények.



Most már a szupermarketekben is kapható sör és a wine cooler nevű boros-szénsavas-édes-lötty. (Tudom, hogy otthon is van ilyen, de nem fogalmam sincs becsületes magyar nevéről. Egyszer megnéztem a magyar borászati törvényben, ott is 'wine cooler' néven futottak.) A legtöbb vendéglátóipari egység nem árul alkoholt. Pár évvel ezelőttig alkoholt csak zártkörű klubokban lehetett árulni. A dolog persze egyáltalán nem volt olyan vészes, mint ahogy látszott. Az ember bement a zártkörű klubba, szólt, hogy tag akar lenni, kifiezette a pár dolláros tagsági díjat és egy évre tag lett. Óriási előrelépés volt, amikor tavaly törvénybe iktatták, több klubnak lehet közös tagságija. A klubokban, éttermekben elvileg kötelező igazolványt kérni, de akin egyértelműen látni, hogy a tizedik X-et tapossa, a hölgyek legnagyobb bánatára békénhagyják.
Az alkohol mégsem annyira drága, a bor-pálinka forgalmazása állami monopólium, ezért nincs is rajta adó. Egy gallon sörön az adó 42 cent (nem tudom, hány dollár egy gallon sör, de négy liter sörön 84 forint adótartalom nem tűnik nagyon vészesnek). A sörből befolyó adókat a utahi állam alkoholellenes kampányra, drogprevencióra költi.



Cigarettát minden boltban lehet kapni. Dohányozni szerencsére nem dohányoznak sokan. Az utcán szagról érezni, ki dohányzik és ki nem.

Sok kisebb bolt vasárnap zárva tart: az első Próféta megmondta, vasárnap nem dolgozunk. Nem dolgoznak. A mormon tulajdonú vállalatok vasárnap zárva tartanak és nem alkalmaznak egyházon kívüli személyeket vagy 'jack mormonokat' - kitért mormont -, hogy vigyék az ügyeket vasárnap. Úgy olvastam, a téli olimpia előtt több üzlet, sok nem mormon tulajdonú áruház is zárva tartott. Ma azonban a - nem helyi - cégek boltjaiban állandóan lehet vásárolni.



Az oktatási rendszerben, az állami általános iskolákban érezhető bizonyos LDS túlsúly. Mindenkinek kell tanulnia mormon egyház történelméről egy keveset. Egy vallásos csoport pedig évek óta sikeresen hátráltatja a szexuális felvilágosító oktatás kiterjesztését az általános iskolákban. Az elsőt nem látom szörnyűnek, a második ellen pedig, amennyire tudom, nagyon sok másik egyház is tiltakozik mindenfele.



A mormonellenesek körében óriási felháborodást váltott ki, amikor tavaly a biztonságiak az LDS egyház központjából kivezettek egy csókolózó melegpárt. A pár tudatosan provokálta a mormonokat válaszul azoknak a kaliforniai népszavazásban betöltött szerepére. Azt hiszem, ez a polgárjogi küzdelmek sorába tartozik és úgy is kell tekinteni. Idővel remélhetőleg kialakul valamiféle egyensúly, ugyanúgy, ahogy több más hasonló esetben történt. Bízom benne, az egyház nem fog kukkolóként belesni mások hálószobájába, a mások meg nem fognak ártatlan, naív híveket provokálni. (Kíváncsi lennék, mi történne hasonló esetben a Bazilikában.)



A város kulturális élete pezsgő - igaz, hat-nyolcszáz kilométeres körzetben ez az egyetlen város. Sok modern és klasszikus koncertet szerveznek a városban, itt a Sundance fesztivál, ahol éppen egy mormon-ellenes mozi a slágerfilm. A belvárosban rendszeresen vannak ingyenes koncertek is. Az LDS kórus próbái, előadásai nyílvánosak. A városban sok jó, kevésbé jó és rossz vendéglő van, mint mindenütt.
A városi könyvtárban több polcot tölt meg a mormon irodalom - és a mormon-ellenes irodalom is. Aki akar, hozzáfér, nem kell titokban behozni Nevadából vagy Kaliforniából.



Minden második sarkon áll egy LDS templom, de minden harmadik sarkon egy egyéb temlom emelkedik. Tőlünk egy saroknyira van egy tonga templom, egy mormon kápolna és nem messze emelkedik a katolikus székesegyház. (Egy mormon vígjátékban ugyan a szimpatikus katolikus pap saját magának misézett - mondván a ministráns fiú fél éve elköltözött -, de ez inkább csak egy kicsit félrecsúszott poén volt.)

Az emberek - mint szinte mindenütt Amerikában - kedvesek. A mormon egyház néhány éve ajánlotta a híveknek, hogy az ide költöző idegenekkel legyenek még kedvesebbek.



A zárt, vidéki közösségeket, százötven éve endogámiában élő falvakat nem ismerjük. Lehet, ott nehezebben fogadják be az idegeneket. Lehet, azok a közösségek öntörvényűbbek. Álatalában eddig nem vettük észre, hogy hátrányunk lenne abból, hogy nem-mormonként élünk mormon környezetben. Persze, előnyünk sincs belőle. Azt hiszem, ez a normális.

Taufer Park

Taufer Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Taufer Park nevét makacsul rosszul kerestem a neten. Tudatalattim mindig azt mondta, a park neve Taufel. Biztos a tejfelre asszociáltam - és persze nem találtam meg sehol. Nem is létezett.

A park olyan kicsi, hogy a Google térképek se írják ki a nevét, a helyi újságokban is csak akkor szerepel, ha elütnek egy gyalogost mellette a zebrán (utoljára ez azt hiszem 2000-ben fordult elő) vagy felújítják.



A park azonban érdekes, egyik sarkában kis szentély látható és többször láttunk imádkozó embereket.

A park szélén aztán találtunk egy táblát, miszerint a terecskét Justin Edward Tauferről nevezték el. A hosszú leírásból az derült ki, hogy J E Taufer jó ember volt és úgy halt meg, ahogy élt 67 évesen. Sokkal okosabb nem lettem tőle.



Taufer mormon - LDS - püspök volt. 1977-ben hunyt el, amikor megmentett egy nőt, akit egy férfi akart megerőszakolni. A támadó lelőtte Taufert.

A kis parkot nem sokkal ezután nevezték el róla.

A pici szentély nem a mormonok emelték. A piros emelvény a város egyik utolsó szilfájának támaszkodik. 1983-ban egy kártevő csaknem az összes szilfát kiírtotta Salt Lake Cityből. Az egyik túlélő fa ágai között látta meg a könnyező Szűzanyát egy közelben lakó katolikus néni.



Amikor Graciela García beszámolt a csodáról, az önkormányzat felállította a kis piros emelvényt és pár imapadot a fa mellé. Rossznyelvek szerint így megvédték a szilfát a Máriára váróktól. A hívek szentképekkel díszítették fel a pulpitust. Némelyik kép ortodox ikon reprodukciója, mások középkori táblaképek fotói, de felbukkan itt a Guadalupei Szűz is.



Aranyos ez a kis park. Egy mormon püspökről elnevezett parkban egy katolikus hispán néninek megjelent a Szűz. Az idejárók ortodox ikonokkal díszítik a főleg mormon önkormányzat által nekik emelt szentélyt.

BYU

Provo Tabernacle
Originally uploaded by ribizlifozelek

Provoban még körbeautóztunk a BYU-n, a mormon egyetemen. Hideg volt, sétálni tavasszal fogunk.

A Brigham Young Universityt 1862-ben alapították. Az egyetem nem alkalmaz semmiféle nyelvi vagy faji megkülönböztetést diákjai, tanárai között. Vallási megszorítások azonban vannak: csak az LDS (mormon) egyház tagjai lehetnek diákok és csak hívek taníthatnak itt. (Elvileg nem kell mormonnak lenni, de azt hiszem, egy állás megpályázásának feltétele két lelkipásztori ajánlás. Vagy egy?)

Természetesen a BYU magánegyetem, aminek tulajdonosa a mormon egyház. Az egyetem ezért és nem is kap állami vagy szövetségi támogatást.
Az is természetes, hogy a diákoknak sok "exotikus" előírást kell betartaniuk. Nem lakhatnak másfél kilométernél messzebb a campustól. Csak az egyetem által jóváhagyott helyeken lakhatnak. Férfiak és nők nem lakhatnak egy lakásban - hacsak nem házasok. (Egy osztályba járhatnak.)

Alkoholt nem ihatnak. Kávét sem. Kólát se nagyon. Az egyetemnek van egy nagyon szigorú
illemkódexe.

Szóval, érdekes hely. Tavasszal majd alaposabban megnézzük

Kóruspróba a Tabernákulumban

Tabernacle
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Tabernákulum az egyik kedvenc mormon épületem. Megtudtuk, nemcsak akusztika-bemutatókat tartanak itt, hanem koncerteket is.
Először a próbára mentünk el. A Mormon Tabernákulum Kórusa hetente egyszer élő koncertet ad, amit több tucat kábeltévé és rádióállomás közvetít. A legelső élő adásra 1929-ben került sor, azóta a vasárnap délelőtt elképzelhetetlen a kórus fellépése nélkül. (Miként megtudtuk, ez a világ legrégibb, folyamatosan futó élő műsora.)
A közvetítés is és a próba is nyilvános. Az egyetlen komoly különbség a két alkalom között, hogy a próba olyan, mint egy piac: a nézők trécselnek, mászkálnak, kijönnek, bemennek, megvitatják a legújabb templomi és világi pletykákat, közben a kórus énekel, a karmester fegyelmezi a kórust és jópofizik a közönséggel.
Az élő adáskor viszont síri csönd van, még tüsszenteni se nagyon lehet.
A kórust még 1847-ben alapították mormonok egy hónappal azután, hogy leereszkedtek a hegyekből. Szerinem a vándorlás megpróbáltatásai után a mormonok ekkor jutottak először levegőhöz.. Egyes fundamentalisták szerint azóta sokat lazultak az erkölcsök, például már 25 évesen kórustag lehet valaki. A tagság egyébként szigorúan önkéntes, a kórus pedig önfinanszírozó. A tagok nem kapnak fellépéseikért díjazást, viszont utiköltséget se fizetnek. A kórus az egyháztól kapja a koncerttermeit: az intimebbik a 7000 férőhelyes Tabernákulum, a nagyobbik a 21000 férőhelyes LDS konferenciaközpont.



A 360 tagú kórus énekesei 60 éves korukban kötelezően nyugdíjba vonulnak, így adnak helyet az újabb tehetségeknek.
Egyvalami biztos, énekelni és szervezni nagyon tudnak.

A Tabernákulum

Tabernacle
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pár éves itttartózkodás után a mormonok kezdtek megmelegedni Utahban. (Főleg nyáron. Télen nehéz itt melegedni.) Elkezdtek hát reprezentatív közösségi épületeket emelni.
A közösségi események céljára épített tabernákulum 1867-re készült el. Az épület elképesztően modern és nem csak a korához képest - ma is vállalható lenne. Nem egy neogótikus habostorta, hanem egy rendhagyó koncertterem. Amikor elkészült, 8000 ember fért el benne. Időközben a mormonok gyarapodtak, ezért közel 150 évvel később megnövelték a teret a székek között, így 1000 fővel csökkent a terem befogadóképessége. (Az 1884-ben épült Operaházban 1200-an férnek el.)

A két épületet igazából össze se lehet hasonlítani, az egyik egy neoreneszánsz palota, a másik egy vakmerő betonteknő. Viszont mindkét épület akusztikája csodás, bár nekem úgy tünt, a Tabernákulumé jobb. Rengeteg ingyenes bemutatót tartanak itt és ingyen szokott énekelni a Mormon kórus is.
Hangosítás nélkül is tökéletesen hallatszott a színpadon eltépett papírdarab, leejtett csavar, zöldborsó.
Az épület tervezésében a mormon vezér tevékeny szerepet játszott. Rosszmájúan megjegyzem, ebben is megelőztek minket, a mi főnökeink csak jóval később kezdtek el érteni mindenhez.
Mivel a közösség nem volt gazdag, keményfa helyett keményfa mintázatúra festett fenyőt alkalmaztak.
Az épület egész jól elvolt 2005-ig, amikor is renoválták, földrengésbiztossá tették és a fenyő gerendákat vasbetonra cserélték. Most, hogy kevesebben férnek el benne - és több a küldött -, a mormonok nagygyűléseit a közeli kongresszusi központban tartják. A prófétától viszont itt vettek végső búcsút. Igaz, akkor lecserélték a pszichedelikus rózsaszínt egy kellemes kék háttérre.

The passing of a prophet

Temple
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ma temették a prófétát. A mormon vallás vezetője – elnöke – a próféta. A 15. próféta, Gordon Bitner Hinckley pár napja hunyt el. Most szombaton temették.
A tévében az összes nagy adón a temetést közvetítették – mi is megnéztük. Azt nem írom, hogy jó volt, de végül is tetszett. A közvetítés is és a szertartás is.
Tegnap tévé szerint hatvanezren mentek el a ravatalhoz, sokan órákat vezettek és általában négy órát álltak a minuszokban, hogy bejuthassanak.
Ma a Tabernákulumban mondták el a gyászbeszédet. Ide érkezési sorrendben jöhettek be a hívek. A 8000 fő befogadóképességű csarnok zsúfolásig megtelt. A közvetítésből láthattuk, amit már amúgy is tudtunk – csak látni egész más volt, mint olvasni. A mormon tisztelendőknek nincs megkülönböztető viselete. Öltönyt és nyakkendőt hordanak – mint mindenki más az egyházban.
A barátok, ismerősök hosszan beszéltek a megboldogultról, megható is néha vicces történeteket meséltek, a közönség visszafogottan nevetett.
Érdekes volt.

Wikipedia

Salt Lake City
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tegnap előtt elhunyt a mormon egyház vezetője (szakszóval prófétája). A tévében több adón azonnal emlékműsor kezdődött. Valószínűleg készülhettek, mert pillanatok alatt félórás műsorban méltatták a megboldogultat. Tudom, hogy egy magára valamit adó tévének készen kell állnia és a szupertitkos archivumban egymás mellett van Orbán és Gyurcsány halálakor lejátszandó kazetta (cd, dvd). Főleg akkor lehet egy műsorszolgáltató felkészült, ha a szóban forgó (nyugvó) személy 97 éves, mint Gordon B. Hinckley volt. 97 éve ellenére fürge és szellemileg friss embernek tünt.
Mivel kíváncsi voltam az öregúrra, rákerestem a neten. A Wikipediás linkre klikkeltem és láttam, hogy pár perccel az esemény után az információ naprakész. Ott volt, mikor hunyt el. Ezért szeretem a Wikit. Persze lehetnek benne hibák, elírások, szándékos ferdítések, érdemes figyelni, de akkor is jó dolog.
Annyira jó dolog, hogy bizonyos esetekben a magyar sajtó fő hírforrásává vált. Az Index újabban blogosodik. Egyre több hír szerveződik ki blogokba. Nem tudom, hogy a blogok szerzői kapnak-e pénzt produktumaikért, de gyanítom, igen. Egy darabig rendszeresen olvastam a Fehér ház című "blogot" az amerikai elnökválasztásról. Aztán észrevettem, hogy néha Wikit olvasok:
http://feherhaz.blog.hu/2008/01/17/mccain_bush_es_a_vietkongok_kozos_bokszzsakja
http://en.wikipedia.org/wiki/John_McCain
Az első bekezdést leszámítva a két szöveg teljesen ugyanaz. Mondja valaki, hogy nem koppintás.
Persze lehet, hogy a Fehér Ház blog szerzője írta a Wiki bejegyzést is...

Ez az a hely!

This is the Place
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elmentünk megnézni egy helyi skanzent, persze vittük a kutyát is. Ezt a skanzent nem skanzennek hivják, hanem “Ez az a hely”-nek (This is the Place).
Jöttek a mormonok, jöttek, hegyen völgyön át, melegben, keresztül a Sziklás-hegységen, a prérin, nyikorgó szekerekkel, több ezer kilométeren, úttalan utakon keresve az ígéret földjét. Az élcsapat tisztította az utat a szekereknek, vágta a fákat és ők csak jöttek, elcsigázva a hidegtől, a nyári melegtől, a szunyogoktól. Vezetőjük (szakszóval elnök vagy próféta) Young lázasan feküdt az egyik ekhós szekéren. A menet lassan ereszkedett le a nyári forróságban az Emigration kanyon vadonán át.



Amint leértek a Wasatch front első teraszára, megálltak. Young kitámolygott a szekérből és lenézetett a völgybe.
Nem látott semmit. Minden kopár volt. Távolban csillogott kéken a Nagy Sós-tó. Tűzött a nap. Young végignézett a nagy semmin.és azt mondta:
- Ez az a hely!
Itt maradtak.
Pár másik vezető (szakszóval szent) felvetette, hogy elmehetnének Kaliforniába (fűszoknyás lányok, Baywatch, Hollywood, olcsó hispán munkaerő), de maradtak és csináltak a sivatagból egy virágoskertet.
Azon a helyen, ahol megálltak lenézni a völgyre, épült a negyvenes években ez az emlékmű, amit később kiegészítettek a skanzennel. A skanzen nem “tökéletes skanzen”, azaz sok ház nem eredeti, hanem az eredeti pontos másolata, de nem ez a lényeg. Az egész park arról szól, amiről egy skanzen szól: hogy éltek a népek egykor.



Van mesterségbemutató, történelmi konyha, tartanak itt birkát, lovat, ökörsütést, díszvacsorát, korhű ruhába öltözött népek mutogatnak és benzines műkisvasúton lehet körbeautózni - nyáron.
Télen néha tartanak itt megemlékezést, díszvacsorát, fogadást, egyébként mindent beborít a hó. A birkák érdeklődve nézték Yodát, Yoda érdeklődve nézte a birkákat. A régi házak körül néha térdig gázoltunk a hóban. Yoda el is tünt benne.



A falu mellett áll az emlékmű, amit az Alapító unokája alkotott. Az emlékmű jóval fennségesebbnek ábrázolja a pillanatot, mint amilyen az a fenti legenda alapján lehetett, de hát ez az emlékművek dolga. Hogy nézne ki az oszlop tetején a Próféta, amint a szekér lőcsébe kapaszkodva néz le a völgyre?



Mi nagyon jól éreztük magunkat, tetszett a hely, tetszettek a házak, tetszett a hó és az is, hogy mi voltunk egyedül az egész területen.